Szentbeszéd a Bazilikában

A lipótvárosi Bazilikában impozáns rendben áll a hatalmas menet, a szentélyhez legközelebb a három elszakított országrész zászlaja, mögöttük a menekültek. A főváros közönsége oly nagy számban jelenik meg, hogy a legnagyobb templom sem tudja valamennyiüket befogadni. A templomban Veni sancte után Kovács Kálmán apátplébános csendes szentmisét mond, amely alatt a templom énekkara régi magyar énekeket, köztük a „Boldogasszony Anyánk” kezdetűt énekli. A mise után imát mondanak a haza jóvoltáért, majd a beteg Zadravecz István püspök helyett Kovács apátplébános beszél. Rámutat arra, hogy az igazságnak előbb-utóbb diadalmaskodnia kell, s a Szent István által korát meghaladó bölcsességgel megalkotott államegységnek helyre kell állnia.

- Ez a remény jövendő fennmaradásunk alapja, ez az a gyökér, amelyből ki fog emelkedni Magyarország évezredes fája. Nem a keserűség, nem a gyűlölet fog bennünket vezetni. De hogy a számadás ideje nem késik sokáig, azt minden magyar ember érzi. Arra az időre tartogassuk azt az elszántságot, amely minden nagy ügynek kísérője, amely nélkül nagy dolgokat létrehozni nem lehet - mondja Kovács.