Úgy gondoljuk, hogy a netgeneráció vagy digitális bennszülöttek kifejezés helyett sokkal inkább az „online generáció” a jellemző megnevezés a 10-24 éves magyar fiatalokra.
A 2010 március-áprilisában elvégzett – online kérdőíves – kutatásunk összességében a következő eredményt hozta: rendkívül sok időt töltenek el számítógép közelben, de ezen időt leginkább közösségi oldalak látogatásával, vagy msn-ezéssel töltik. Elsőbbséget élvez minden más tevékenységgel szemben az online kommunikáció, amelyhez szinte saját nyelvet alkottak, olykor mellőzve mindenféle „hagyományos” helyesírási formát és szabályt, illetőleg beszélgetéseik finoman szólva is nélkülözik a konvenciókat. Kevésbé finoman szólva sok a káromkodás, kevés a mondat...

Még mielőtt megvádoltatnánk azzal, hogy semmiféle érdemet nem tulajdonítunk ennek a korosztálynak, rögtön szeretnénk leszögezni: a kapott válaszokból egyfajta polarizálódás is kirajzolódik. A fiatalok jelentős hányada egyfajta szórakozásnak, a kapcsolattartás eszközének tekinti csupán a számítógépet, az internetet, felszínesen, mélyebb értelem nélkül. Meglehetősen kevesen vannak azok, akik viszont komolyan foglalkoznak a számítógépek által nyújtott lehetőségek valódi kihasználásával, különféle kép- és videoszerkesztő programokkal szerkesztik „alkotásaikat”, komoly tudást igénylő játékokat játszanak, weboldalakat, változatos témájú blogokat hoznak létre. Az azonban nyilvánvaló, hogy napjainkban az első csoport létszámának aránya sokkal nagyobb, mint a másodiké. Ennek okait a kutatás további szakaszában fogjuk vizsgálni.

Egy másik gyakran emlegetett témára is szükséges kitérnünk még. Némiképpen szkeptikusan szemléljük a különböző tanulmányok által leírt multitasking (szimultán többféle tevékenységgel foglalkozás) létét, hiszen véleményünk szerint (és ehhez egyre több megerősítést kapunk külföldi kutatások alapján) ez a fajta multitaszk nem növeli a teljesítményt… Nem mellesleg ilyenkor nem „valóban” párhuzamosan folytatnak akár kommunikációt vagy bármilyen egyéb tevékenységet, mindössze egyiket végzik a másik előtt és/vagy után, gyorsan váltogatva ezek között). Véleményünket alátámasztani látszik a következő idézet is:
„A multitasking a számítástechnika világából kölcsönvett kifejezés, ami egyidejűleg több feladat elvégzését jelenti. Elsősorban a számítógéphez kötött munkavégzés kapcsán ismert a jelenség, mikor egyszerre több oldal van megnyitva a gépen, s a felhasználó például zenehallgatás közben e-maileket ír, Excel-táblázatokat gyárt, információkra vadászik az interneten, miközben SMS-ekre válaszol. A kutatások szerint ez a sokrétű tevékenység egyértelműen a koncentráció és a hatékonyság rovására megy, a megosztott figyelem az idő előre haladtával a munkafeladatban elkövetett hibák megsokszorozódásához vezet.”
„Egyre többen vizsgálják - legalábbis külföldön - a fiatal, a kilencvenes években született Z-generációt, amely már a digitális térben nőtt fel. Tény, hogy náluk sokkal előrehaladottabb a multitasking képessége: gyorsabban szelektálnak ugyan, jobban kezelik az ingerdömpinget, ám az eddigi kutatások azt mutatják, hogy nem hatékonyabbak a feladatok megoldásában, mint az idősebbek.”
Ha tehát saját tapasztalatainkat összevetjük az iménti idézettel, a kérdés továbbra is aktuális: ha az online generáció napi 2-4 órát számítógép előtt, 1-2 órát tévézéssel, jellemzően 1-2 órát tanulással, 1 órát sporttal, 1 órát házi feladat elkészítéssel, tölt, akkor mikor jár iskolába, és/vagy mikor alszik, mikor találkozik a barátaival?

Azt is érdemes átgondolni: lehet-e, szabad-e egyáltalán „generációról” beszélni? Vagy inkább akkor járunk el helyesen, ha azt állítjuk – amit az eredmények alá is támasztanak –, hogy a 10-24 évesek zöme szórakozásra használja az összes digitális „kütyüt”, és csak elenyésző hányaduk tanulásra, önképzésre, alkotásra. A vizsgált generáció ugyanis rendkívül heterogén… Nem vitatjuk természetesen az utóbbiak létezését sem.
Az NRC 2009-es kutatása, amely a 15-25 éves korosztály szokásait vette górcső alá a „Mi jellemzi a saját generációdat” kérdésre a következő válaszokat kapta: „buli”, „lusta”, „felelőtlen”, „divat”, „alkohol”... Az idézett kutatás reprezentatív, megállapításaiban kételkedni  semmi okunk. Egy 9-10. osztályosok közt végzett – korántsem reprezentatív – gyors körkérdésre adott válaszok kicsit negatív képet mutatnak. A kérdés csupán annyi volt: „Írj 3 dolgot, amihez a leginkább értesz!” (Nem titkoljuk, a legjellemzőbbeket válogattuk ki!)
S csak néhány a válaszok közül:
„tánc, sminkelés, főzés” (9. osztályos lány)
„tánc, sminkelés, evés” (9. osztályos lány)
„tánc, motorok, Forma1” (9. osztályos fiú)
„öltözködés, sminkelés, tollasozás” (9. osztályos lány)
„pasizás, beszélgetés, alvás” (10. osztályos lány)
„műkörmözés, hajfestés, sminkelés” (10. osztályos lány)
„bicózás, pinpongozás és kb. ennyi” (10. osztályos fiú)
„úszáshoz, lustálkodáshoz, filmnézéshez” (10. osztályos fiú)
„kommunikálás, alvás, netezés” (10. osztályos lány)
Végül a  kedvencünk:
„Semmihez! Egy tanulónak mihez kéne értenie, azon kívül hogy : alvás, tanulás, tévézés?” (10. osztályos lány)
Fentiekből persze nem szabad – nem is lehet – messzemenő következtetéseket levonni, de optimizmusunk sem töretlen. Amikor az olvasás iránti érdeklődésüket igyekeztünk  feltérképezni, az eredmények azt mutatták, hogy zömük nem olvas naponta, a „mit olvastál legutóbb” kérdésre a vizsgált korosztály 2,3%-a tudott konkrét műveket megnevezni. Ha ez a szám 10% lenne, elégedetten hátradőlhetnénk? Azt az érvet, hogy a fiatalok a neten olvasnak, álságosnak érezzük, a tények ezt kevésbé támasztják alá…
Az olvasással foglalkozó részben említettük, hogy ebben bizonyosan szerepet játszik az is, hogy a kötelező irodalmakat valóban nem mostanában aktualizálták.
 Mindezek után bennünk is felmerült a kérdés: mondhatjuk-e, hogy a 10-24 éves korosztály javarésze nem foglalkozik semmilyen klasszikus értelemben vett „hasznos” dologgal, ami a web-bel, számítógéppel, mobiltelefonnal kapcsolatos? Nyilván nem. Hiszen ha az elmúlt generációk egymásról alkotott véleményét is szemügyre vesszük, 1969-ben a Woodstockban megrendezett zenei fesztivál kapcsán sokan hippi hordákról beszéltek, akiknek más céljuk sem volt, mint szexuálisan szabadosan, marihuánával és LSD-vel élve kifigurázzák szüleik unalmas világát. Ehhez képest ők vélhetően azt gondolták, hogy megváltoztathatják a világot – talán az a generáció, ez az esemény volt az, ahol egy korosztály önálló véleményalkotásra képes társadalmi csoportot alkotott. De nem mindenki volt ott Woodstockban sem…
Talán az „online generáció” is lázad valami ellen, csak pontosan még nem tudja megfogalmazni, mi ellen? Felnőttek egy olyan világban, ahol semmi sem állandó, ahol nincsenek „fix” sarokpontok. Ha csak az általuk nézett műfajokat vizsgáljuk – akár csak a 10-15 évvel ezelőttiekhez képest is –, világosan látszik: felgyorsultak az események. Percenként rengeteg impulzus éri őket, melyet feldolgozni nem kis feladat. A „számítógépes túlcsordulás” humán „információ túlcsordulásba” csap át, és ezt még a felnőttek sem képesek kezelni.
Szembesülnek szüleik tehetetlenségével, állás- és identitáskeresési kísérleteivel, azzal a fajta társadalomszemlélettel, amit gyerekként vagy akár fél-felnőttként is komoly feladat feldolgozni.
Csoda-e, ha nem is akarnak válogatni azon műfajok, értékek, eredmények között, amelyeket az előző generációk értéknek tekintenek? Talán nem.
Szüleikre, tanáraikra, az iskolarendszerre hatalmas felelősség hárul – képesek-e megfelelni ennek? Akarnak-e, mutatnak-e megértést velük szemben? Megannyi kérdés, amelyekre jelen pillanatban aligha tudunk választ adni.

Kutatásunk egy pillanatkép a jelenlegi helyzetről. Tanulsága talán annyi: elhamarkodottnak tűnik és a kérdés megkerülése olyan képet festeni a számítógépek és más technikai eszközök közt felnövő generációról, ami legfeljebb a vágyálmokban létezik. Ha már azt elérjük, hogy sikerül felhívni a figyelmet néhány problematikus kérdésre, nem volt értelmetlen a munkánk. De az igazi értelme az lesz, ha minél többen – elsősorban az érintettek – elgondolkodnak, érvelnek, vitáznak velünk vagy akár egymással, és azután előbb-utóbb felnő az igazi netgeneráció…