Magyarországon több olyan zagytározó van, amely a timföldgyártás melléktermékeként képződő vörösiszapot fogadja be. A környezetvédelmi szervezetek eddig inkább a Duna mentén lévő almásfüzitői létesítményt figyelték, de van például Mosonmagyaróváron is hasonló építmény. Minthogy a Duna védelme elsődleges, eddig kevésbé volt előtérben a Veszprém megyei tározó, az Ajka és Kolontár közötti depónia. Ám hétfőn példátlan katasztrófa történt, több települést is elmosott a marólúgos áradat, amely az ajkai timföldgyár zagytározójából tört elő. Az okokról, a kármentesítés lehetőségeiről tudományos szakértőket kérdeztünk meg.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói évek óta foglalkoznak az almásfüzitői timföldgyár vörösiszapjának és más veszélyes hulladékoknak, úgynevezett „szennyezett földszerű anyagoknak” a mentesítésével, illetve a mentesítési módszerek kidolgozásával. Elsősorban a fitoremediáció a kutatási területük, vagyis az, hogy növények segítségével vonják ki a talajba került nehézfémeket, és minél előbb mezőgazdasági hasznosításra is alkalmassá tegyék a szennyezett talajokat.

Szikesedés várható?

Az SZTE egyetemi docense, Farsang Andrea a hvg.hu-nak elmondta, hogy ők nem a devecserihez és a kolontárihoz hasonló körülményeket vizsgálták, hiszen ilyen hatású és kiterjedésű vörösiszap-szennyezés korábban nem történt Magyarországon. Kutatási területük az almásfüzitői timföldgyár elhagyott vörösiszap-tárolója volt, amelynek rekultivációja zajlik. A tározót szennyezett talajokkal, illetve úgynevezett „földszerű anyagokkal” fedik és növényekkel telepítik be.

Stiller Ákos

Farsang Andrea talajtanos és Erdei László növénybiológus, valamint munkatársaik kutatásai azonban hasznosak lehetnek a Veszprém megyei katasztrófahelyzet megoldásában is. Azt tapasztalták ugyanis, hogy amikor a vörösiszaprétegekre új talajt raktak, azon bizonyos idő elteltével szikesedési folyamatok indultak. Ennek oka a vörösiszap magas nátriumtartalma, amely a talajlevegő szén-dioxidjával reakcióba lépve sziksóképződést, s így szikesedési folyamatok beindulását eredményezheti.

További káros talajtani hatás lehet, hogy a talaj „adszorpciós felületén” megkötődő nátrium kedvezőtlenül befolyásolja a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mostani katasztrófa esetében egyszeri eseményről és nem tartós terhelésről van szó, így a fenti folyamatok nagyságrendjét és intenzitását nehéz előrevetíteni.

Ha kell, a növények mentesíteni tudják a nehézfémektől a talajt

A szegediek kutatásai rámutattak arra, hogy ha kerültek is nehézfémek a talajba, azokat bizonyos növények mentesíteni tudják. Az extrém mértékben szennyezett talajok esetében a növények elsősorban a szennyezés stabilizációjára (fitostabilizáció), míg a mérsékelt szennyezés esetében a kivonására is alkalmasak (fitoextrakció). Ez utóbbinál a szegedi kísérletek bizonyos repce- és napraforgófajták sikerességét mutatták ki, de vizes élőhelyeken fűzfák telepítésével is csökkenthető a nehézfémek mennyisége a talajban.

A mostani vörösiszap-szennyezés remélhetőleg nem okozott súlyos nehézfém-szennyeződést, így ha a környezeti monitoring mutat ki egészségügyi határérték közeli vagy azt kismértékben meghaladó toxikus elemkoncentrációt, annak tisztítása úgynevezett hiperakkumulátor növényekkel megfelelő megoldás lehet. (Ezek a növények extrém mennyiségű nehézfémet tudnak felszívni a talajból.)

MTI/ Varga György

Farsang hozzátette, hogy ha az ígéretek szerint az iszaplerakókba vissza fogják hordani a vörösiszapot, akkor később nem a súlyosan szennyezett talajon kell majd újra növényeket telepíteni. Ami az ártereket illeti, ott a fűz megfelelő lehet, de a mezőgazdasági földeken a napraforgó és a repce tűnik alkalmas növénynek.

A technológia alkalmazása esetén a mentesítés első időszakában a szennyezett területen termesztett növényeket nem hasznosítják, hanem speciális, megfelelő szűrőkkel felszerelt égetőművekben semmisítik meg őket. A növényekkel végzett rehabilitáció, vagyis a fitoremediáció ugyanakkor lassú folyamat - emlékeztetett Farsang. Viszont hatékony, s nem utolsósorban a talaj jó tulajdonságainak megőrzése mellett működtethető. Alkalmazásával egy idő után - a szennyezés mértékétől függően, amit Devecser és Kolontár térségében még pontosan meg kell állapítani - újra mezőgazdasági művelés alá lehet vonni a területeket.

Nem természeti, hanem környezeti katasztrófa volt

„Itt nem természeti, hanem környezeti katasztrófa történt” - mondta a hvg.hu-nak Weiszburg Tamás, az ELTE ásványtani tanszékének munkatársa. Emlékezetes, hogy kedden a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. vezetői azt mondták, hogy ők természeti katasztrófának tartják az eseményeket. Weiszburg viszont hangsúlyozta, hogy Ajka mellett egy emberi építménnyel történt valami, ahol a pontos okot még nem tudják, de biztos, hogy elsődlegesen nem valamilyen természeti folyamat a baleset oka, ezért a katasztrófa „környezeti”. 

A bauxitbányászat során kitermelt szilárd vegyületekből (ásványokból) álló keverék környezeti szempontból nem különbözik a földben, a föld felszínén lévő más ásványkeverékektől, azoknál nem mérgezőbb, és nem radioaktívabb az átlagosnál - magyarázta Weiszburg. A timföldgyártáskor a finom porrá őrölt bauxitból csak az alumíniumvegyületeket hasznosítják, méghozzá úgy, hogy nátronlúggal (NaOH) kilúgozzák belőle az alumínium-hidrátokat.

Olyan, mintha hipó folyt volna a völgyre

A lúgozás után visszamaradó vörösiszapban azok a természetes vegyületek találhatóak meg, amelyek „visszamaradnak a bauxitból”. Viszont ezek az apró szilárd szemcsék egy erősen lúgos „vízzel” vannak elkeverve, és ezért ez a „zagy” rendkívüli módon maró hatású. A zagytározóban azután a zagy szétválik: a szilárd mikroszemcsék közül a nagyobbak a zagytározó alján leülepednek, míg a tetején a marólúg „úszik” a legfinomabb szemcsékkel.

MTI

Mindennek azért volt jelentősége Weiszburg szerint, mert amikor a gát átszakadt az ajkai zagytározóban, ez a lúgos folyadék hagyta el a tározót, a leülepedett szemcsék jelentős része megmaradt a tározó alján. „Olyan, mintha hipó folyt volna a településekre és a völgyre” - tette hozzá.

Veszélyes a por

A mikroszemcséknek van még egy tulajdonságuk ugyanakkor: ha kiszárad a vörösiszap, attól a lúg a szemcséken még bepárolva megmaradt. Így a szemcsék kiszáradva, porként szállongva az emberi szervezetbe továbbíthatják a rajtuk lévő anyagokat. Így a por révén a nátronlúg újra „aktivizálódhat” az emberben, és ez komoly egészségügyi kockázatokat rejt magában.

Mindezek kapcsán Weiszburg hangsúlyozta: a mostani esők után, száraz időszakban folyamatosan figyelni kell Ajka, Devecser, Kolontár környékét, és mérni kell a szállópor mennyiségét, a szennyezés és a lúgosság mértékét. A talajt és a levegőt, továbbá a vizeket is vizsgálni kell, és azután kell megállapítani a szennyezés kiterjedtségét.

A Földtani Intézet kutatói csütörtökön kezdik a vizsgálatot

Chikán Géza, a Magyar Állami Földtani Intézet megbízott igazgatója elmondta, hogy az intézmény szakemberei csütörtökön kezdik meg a részletes vizsgálatokat a környéken. Chikán elmondta azt is, hogy a vörösiszap nem teljesen veszélytelen anyag (hiszen nem nevezhető természetesnek a sok mikroszemcse, és végül is olyan anyagok vannak benne nagyobb mértékben, amelyek a bauxitban is előfordulnak, de természetesen más koncentrációban), de utalt rá, hogy a részletes vizsgálatok előtt nem lehet megítélni a szennyezés súlyosságát.

Stiller Ákos

A talajban Weiszburg szerint a pár centis, a visszagyűjtés után is várhatóan megmaradó vörösiszaprétegből nem a térfogatának zömét alkotó ásványi por okozhat problémát, hanem a lúgos kémiai hatás, amely nagyon erős, és amely emberre, állatra, növényre, mikroorganizmusokra egyaránt veszélyes.

A vizekben is pusztít a lúg, kérdés, hogy segít-e a gipsz

A folyóvizekbe bekerülő lúg is pusztítja az élővilágot, ezért kell védekezni ellene. Szerinte a folyókba szórt gipsz nem árt ugyan, de a lúgosság gyors megszüntetésében használni sem biztos, hogy sokat használ, mert lassú a reakcióideje. A gipsz valóban semlegesítheti a lúgos anyagot, például majd hetek, hónapok alatt a talajban, de az élővizekben ennél valamilyen gyorsabban oldódó ellenszerre lenne szükség.

A különböző nyilatkozatokban szóba került talajcseréről úgy gondolja, hogy a döntéssel meg kell várni a talajt most borító, változó vastagságú vörösiszappaplan eltávolítását, és utána lehet majd megvizsgálni a visszamaradt lúgosság mértékét. Azt nem tartja életszerűnek, hogy 40 négyzetkilométerről, akár csak egy centiméter vastagságban, egységesen lehántsák a talajt.

Mi okozhatta a gátszakadást?

Az egyetemi docens végül kitért arra, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni a mostani gátszakadás vizsgálatakor. Így először meg kell állapítani, hogy megfelelő volt-e a tározó alapozása, illetve az alapozás előtt kellő mélységben és megfelelő anyagvizsgálattal együtt végezték-e el a szükséges talajmechanikai ellenőrzést. Az Ajka és Kolontár közötti térségben is kell ugyanis számolni azzal, hogy a felszínhez közeli kőzetrétegekben lehetnek olyan agyagásványok, amelyek az esőzés hatására könnyen „megszívják magukat” vízzel, és ilyenkor a teherbíró képességük is jelentősen változik.

MTI

Szintén vizsgálni kell, hogy a gát anyaga mennyire bírta a terhelést, illetve a tározóépítés során történt-e valamilyen hiba. Az is kérdés, hogy túlterhelték-e egyáltalán a tározót, vagyis túl sok zagyot öntöttek-e bele. Ugyancsak vizsgálni kell, hogy az esetleges esőzések nemcsak az altalajban okozhattak gondot, hanem a tározót is túlzott terhelésnek tették ki.

Az ELTE szakemberei egyébként már most is végeznek méréseket a helyszínen, de a pontos okok kivizsgálása, az események tudományos elemzése még időt igényel - mondta az egyetemi docens.