A BEDMAP elnevezésű térkép elkészítéséhez több évtizednyi adatot használtak fel a kutatók. A feltárt sziklarengetegnek mindössze egy százaléka látszik ki a jégtakaró alól. A szakemberek már most is jelentős változásokat tapasztalnak a Déli-sarkvidék peremén, ahol egyre nagyobb jégtömegek tűnnek el az óceánban, hozzájárulva ezzel a globális tengerszint emelkedéshez.

A BEDMAP által tartalmazott információk segíthetnek a kutatóknak meghatározni, milyen ütemben változik majd a kontinens. "A déli-sarkvidéki jégtakaró állandó utánpótlását a hóesés biztosítja. A jég pedig lejjebb ereszkedik a partmenti területekre, ahol aztán leválik a kontinensről, vagy elolvad az óceánban. Ez egy hatalmas, lassú sebességű hidrológiai folyamat" - idézte a BBC Online Hamish Pritchardot, a brit antarktiszi kutatóprogram munkatársát.

A szakember az Amerikai Geofizikai Unió ezen a héten tartott őszi találkozóján mutatta be a digitális térképet, amely valójában már egy második változat. A 2001-es BEDMAP 1,9 millió mérési pont, míg a mostani BEDMAP2 több mint 27 millió mérési pont alapján készült.

A térkép elkészítéséhez nagymértékben hozzájárultak az elmúlt évek légi radarmérései. Ezek során ultrarövid hullámokat bocsátottak a hótakaró irányába és a visszaverődő hullámok alapján mérték be a sziklaágy mélységét, illetve a hótakaró vastagságát. Ilyen módszerrel térképezték fel 2007 és 2008 során az Alpok méreteivel megegyező Gamburcev-hegységet, amelynek legmagasabb pontja eléri a háromezer méteres tengerszint feletti magasságot.

A térképnek két hiányos része van. Ezek közül az egyik a Gamburcev-hegység és a partvidék közötti terület, a másik pedig a Shackleton hegyvonulat déli részétől a Déli-sark irányába elterülő térség.