Mark Sapwell az oroszországi Zalavruga, valamint a svédországi Namforsen régészeti helyszíneket kutatta, ahol a gránitfalon 2500 rajzot - állatfigurákat, emberalakokat, csónakokat, sőt kentaurokat és sellőket megjelenítő ábrát fedezett fel. A legkorábbi rajz 6000 éves és Svédországban található. A "bejegyzések" távoli törzseknek szóltak, ahogy az utódoknak is - olvasható a Cambridge-i Egyetem honlapján.

"Mindkét helyszín folyó mellett, zuhatagnál vagy vízesésnél van. Ez tipikusan olyan hely, ahol a főleg vízi úton közlekedő bronzkori vadászok a partra vontatták állatbőrből készült kenuikat, hogy átvonszolják egy hajózható folyószakaszra" - magyarázta Mark Sapwell.

A régész elemző szoftver segítségével vetette össze az ábrákat, amelyekről képes volt virtuálisan eltávolítani rétegeket, s így nyomon követhette, miképp fejlődött a vadászó-gyűjtögető közösségek kifejezésmódja, hogyan változott az életük, amikor a nomádok lassacskán letelepedtek, s elkezdtek kereskedni. Mark Sapwell meggyőződése szerint a rajzok, miként a bejegyzések a Facebookon, a később érkezőket "kommentelésre" késztette, akik "lájkolták" a rajzokat.

Míg kezdetben az állatrajz, főleg a jávorantilop dominált, később megjelent az emberábrázolás. Különböző, a hétköznapi életből vett jeleneket, háborús csetepatékat is megörökítettek. Kentaurokat és sellőket is fel lehet fedezni a petroglifák között. "Nincs bizonyíték arra, hogy ennek mitológiai háttere lenne, de nagy valószínűséggel egy újfajta gondolkodásmód megjelenését jelzi" - vélekedett a régész, aki szerint a gyakoribbá vált csónakábrázolások arra utalnak, hogy megnőtt a kereskedelem jelentősége a közösségek között.

S hogy mi hozta vissza ezeket az embereket újra és újra az adott helyszínekre, hogy a természetes "festővásznon" hagyják kézjegyüket? Mark Sapwell szerint az embereket jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy korábban mások is jártak ott. "Az összetartozást, az identitást jelentették ezek a helyszínek az írásbeliség megjelenését megelőző korokban" - vélekedett Mark Sapwell.