A tudósok abból indulnak ki, hogy az univerzum 13,7 milliárd éves, és több mint tíz trilliárd (tízszer tíz a 21.-en) csillag létezik. Ezek közül az elsők már akkor kialakultak, amikor az univerzum még csak néhány millió éves volt.

A nemzetközi kutatócsoport a további kalkulációhoz a Fermi űrteleszkóp által gyűjtött adatokat használta.  A Föld körül 2008 óta keringő Fermi egyik fő célja az úgynevezett extragalaktikus háttérfény mérése. Ez egy diffúz sugárzás, amely az univerzum történelme során keletkezett. Az összes ultraibolya, látható és infravörös fény hullámhosszaiból tevődik össze. Mivel fényt is tartalmaz, amely a már régen kihunyt csillagokból származik és százmillió évek óta a kozmoszban kering, az extragalaktikus háttérfény a csillagképződés és -fejlődés vizsgálatára is használható, ráadásul a csillagoktól függetlenül.

"A Fermi teleszkóppal gyűjtött adatokból közvetlen módon tudjuk mérni az összes csillagfényt, amely valaha kibocsátódott" – mondta Marco Ajello, vezető kutató, a dél-karolinai Clemson Egyetem munkatársa.

Az extragalaktikus háttérfény szondájaként a kutatók a gammasugarak forrásait használták. Ez a fény energiában leggazdagabb formája: olyannyira, hogy szokatlan következményei vannak, ha a gammasugarak kölcsönhatásba lépnek a csillagfénnyel. Ezeknek a kölcsönhatásoknak a jelzését a Fermi felismeri egyik műszerével.

A kilenc éven át tartó projekt során 739 úgynevezett blazár gammasugár jeleit figyelték meg. A blazárok hatalmas elliptikus galaxismagok, belsejükben egy masszív, gyorsan forgó fekete lyukkal. Ezekből az adatokból számolták ki, hogyan épült fel az idő során az extragalaktikus háttérfény, és mi vezetett tízmilliárd évvel ezelőtt a kozmikus csillagkeletkezés csúcspontjához.

A mérések Science című tudományos folyóiratban közölt eredménye szerint a csillagok általi kibocsátás után az űrbe kikerült fotonok (látható fényrészecskék) mennyisége

négyszer tíz a nyolcvannegyediken.

A csillagok keletkezésének korábbi elemzései például a Hubble űrteleszkóp segítségével gyakran elkerülték a gyengébb csillagokat vagy galaxisokat, és nem tudták figyelembe venni az intergalaktikus térben zajlott csillagkeletkezéseket. Ezeket a hiányzó részeket eddig csak megbecsülni tudták. Az extragalaktikus háttérfény azonban minden forrás csillagfényét tartalmazza, a Fermi eredményei így korrigálják a korábbi méréseket.

A kutatók remélik, hogy ennek segítségével a missziók jövőbeli megfigyeléseit is javítani lehet.