A PlayStationre kiadott egyjátékos programok rendszerint folytatást kapnak, de ha a stúdiók maguktól nem is kezdenének munkába, a rajongók tesznek róla, hogy érződjön: újabb felvonást követelnek. A SIE Bend Studio Days Gone című alkotása kissé elmarad ettől, csalódottak mégsem lehetünk.

Évekig tartott

A Days Gone – bár szigorúan nézve egy váll fölötti (third person) akció-kaland – műfaji besorolása a horror és túlélőjáték címkékkel együtt lesz teljes. A Bend Studio 2015 óta tartó intenzív fejlesztéssel gyúrta össze a négy kategóriát egyetlen, játszható egésszé, és nem volt könnyű dolguk: az oregoni brigád a sok generációval korábbi Syphon Filter játékok óta nem vett részt ekkora projektben, a Days Gone így saját határaik feszegetésévé is vált.

SIE Bend Studio / PlayStation

A tematika sem volt előnyükre, a játék ugyanis azt a szegmenst helyezi cselekménye középpontjába, amelyről az eltelt évek alatt minden bőrt lehúzott a szórakoztatóipar. Könyvek, filmek, sorozatok igyekeztek feldolgozni a zombik és egy veszélyes vírus okozta világvégét, de játékok is készültek a témában. Ebbe a szalagon gyártott rengetegbe született bele a Days Gone, amelynek olyan közönségkedvencek mellett kellett bizonyítania a platformra való alkalmasságát, mint a milliók által imádott Horizon Zero Dawn, a leggyorsabban fogyó Spider-Man, vagy a 3 nap alatt 3 milliós eladást produkáló God of War. (Mindhármat a legjobb PS4-játékok közé sorolják.)

A program prágai bemutatóján szinte tapintani lehetett, ahogy a Sony gárdája az újságírókat nézve figyeli az első reakciókat. Alighanem a Bend Studio vizsgáztatása is volt ez, hisz’ végső soron ők felelősek a játékért, így pedig a felhasználók esetleges csalódottságáért is. Erről azonban szó sincs, a Days Gone hozza, amit kell, de a fentiek minőségétől némileg elmarad.

Van új a nap alatt

A program egyrészt az erős drámai részek miatt érdemel figyelmet: egy mára egymagában “kalandozó” motoros, Deacon St. John bőrében szeljük Oregon látszólag elhagyatott vidékét, miközben folyamatos harcot vívunk az életben maradásért, és hogy valamennyire embernek tudjunk maradni a valaha az otthonunknak számított világban. Deacon helyzetét a feleségétől, Sarahtól való elszakadása is nehezíti, amiért a főhős rendszerint önmagát hibáztatja.

Az ismert világ átrendeződött, és az ember egész új társadalmi rendszer szerint próbál túlélni. Vannak, akik békésen, táborokba rendeződve tengetik mindennapjaikat, mások útonállóként igyekeznek megrövidíteni a gyengébbek életét. Ugyanakkor nem ők a legveszélyesebbek. A csapatostul támadó szektások mindent elkövetnek, hogy soraikban tudják az elfogottakat, és ott vannak a fertőzés miatt átalakultak is. A freakerekkel (a fejlesztők eleve nem is zombiknak nevezik őket) nappal is találkozhat az ember, de jellemzően éjszaka aktívak, a napszakok váltakozása ráadásul erősségükre is hatással van: sötétben többen jönnek és agresszívabbak is. A rejtélyes kórság az állatvilágot ugyancsak érintette, így a “rendes” farkasok, medvék és varjak mellett ocsmányabb fajtársaikkal is kénytelenek leszünk szembenézni.

Kúszik-mászik

A Days Gone másik különlegessége a már említett túlélő jelző mögött keresendő. A játékot ugyanis úgy készítették el, hogy a vele töltött idő nagy részében inkább egy szimulátor, semmint hagyományos akciójáték érzetét kelti. Ahhoz pedig, hogy életben maradjunk, számos dolgra figyelni kell.

Ilyen például, hogy egész nagy távokat kell megtenni, amit motorunk segítségével ugyan könnyen abszolválhatunk, illetve van gyorsutazás is, ám mindkettő érezhető büntetéssel fenyeget: a kétkerekű folyamatosan romlik, a benzintank meg nem feneketlen bendőjű, míg a pontokra ugrálás a játékbéli órákat növeli – egyre közelebb hozva az éjszakát és vele az erősebb,

nagyobb számban támadó ellenfeleket.

SIE Bend Studio / PlayStation

A kifogyó benzin és a romló járgány problémáját természetesen orvosolhatjuk, ám ezeknek is megvan a maguk ára. Motorunkat csakis az üres(nek vélt) házak, táborok területén elhagyott/elrejtett alkatrészekkel javíthatjuk, melyekből érdemes annyit összegyűjteni, amennyit csak tudunk. Benzint a térképen fellelhető kutaknál jó eséllyel találunk majd, ám biztosak lehetünk benne, hogy jól őrzött, netán zombiktól hemzsegő részen kell átverekedjük magunk.

A paripát a váltakozó időjárásra is fel kell készíteni, ugyanis a zuhogó eső miatt sarassá váló utakon könnyebb kicsúszni, ha a motor tapadását nem tesszük hatékonyabbá. A fejlesztők garmadányi lehetőséget adnak a kétkerekű tuningolására, így a játék egy biztos pontján már (nagyon) alapvető motorszakmai ismereteket is megkövetel. És ha mindez nem lenne elég, akkor most szólunk: gyalog felesleges útnak indulni, és ennek két oka is van.

Deacon életcsíkja mellett a sprinteléshez és guruláshoz felhasználható fizikai erő is fogyatkozik, amely ha kiürül, sem előbbit, sem utóbbit nem képes végrehajtani. Márpedig elég gyakran kell erőből futni, mert kocogással aligha kerülünk kellő távolságba rosszakaróinktól. A probléma másik része a szinte állandóan üresnek mutatkozó tár: a játék elég gyakran biztosít muníciót a különféle fegyverekhez, de a freakereket és más fertőzött rémségeket nem könnyű egy-két golyóból a másvilágra küldeni.

SIE Bend Studio / PlayStation

A főhős szerencsére fegyverek híján is jól ki tud jönni egy-egy izzasztóbbnak látszó szituációból, amit a lopakodással és a főhős által kitanulható képességekkel tettek még izgalmasabbá a készítők.

Filmszerű

A Days Gone a legalább 30 órányi történetben mintegy 6 óra filmnézést is biztosít, ennyi ugyanis a játék közben felbukkanó átvezetők hossza. Mindezt nem egyben, hanem a hangsúlyosabb részeknél tölti be a gép, de valamennyit élvezet nézni: a karakterek mimikája, arca, haja, a bőrükön megcsillanó izzadság mind-mind remekül néz ki. A hardcore játékosok ezt bizonyára értékelni fogják. Itt jegyezzük meg, hogy a látvány a Pro verzión a legjobb, de a legelső kiadású PS4-en sem rosszabb, sőt, kifejezetten szépnek találtuk. A zenei alap pedig első osztályú, abszolút hidegrázós számokkal van tele:

Hab a tortán, hogy Deacon folyamatosan keménykedik és mondja a magáét, ami elég gyakran több másodpercig tartó káromkodást jelent. De azt is jobbak fajtájából. A humor azonban csak elényesző része a programnak, a Days Gone ugyanis mindvégig szomorú komolysággal próbálja diktálni az iramot. Tény viszont, hogy katarzisszerű érzés egy alkalommal sem lett rajtunk úrrá.

A színészi játékra úgy összességében nem lehet panasz, a Deaconhöz csapódó karakterek pedig nagyrészt szerethető alakok. Logikai bukfencektől, ellaposodó pillanatoktól sajnos így sem mentes a sztori, de ami van,

az nagyrészt érdekes, és szerintünk izgalmas is.

4 az 1-ben

A Days Gone legszerethetőbb részét kétségtelenül összetettsége adja. Nem nagyon akad olyan nyílt világú játék, amelyben ennyi mindenre (a motorra és saját állapotunkra, az időjárásra, felszerelésünkre és környezetünkre) kell figyelnie a felhasználónak. Nem olyan nehéz, mint mondjuk a Sekiro, de figyelmet, türelmet, nem ritkán pedig gyors gondolkodást igényel ez is. Már ezért sem érdemes a csomagolásáról megítélni, vagy rögvest “csak egy sokadik zombis játék”-ként emlegetni. Mert a Days Gone jóval több ennél, a motorozásról már nem is beszélve: a farolgatás gyorsan megtanulható, egy magasabb dombról leugratni meg szimplán jó érzés.

Hibátlannak ugyanakkor mégsem nevezhető, amit az elvileg évekig tartó fejlesztői munka miatt duplán nehezünkre esik elfogadni. Az összképet technikai gondok is rontják, e problémák bizonyos fokig pedig a játékmenetre is hatással vannak. Többször tapasztaltunk például szaggatást és lassan betöltődő textúrákat. Utóbbit még el tudnánk fogadni, előbbi azonban fájóan zavaró. A jó hír, hogy utólagos frissítéssel orvosolható negatívumkról van szó, amiket az elkövetkező napokban bizonyára meg is tesznek majd a fejlesztők. (A megjelenéskor már jött is egy nagyobb patch.)

Ítélkezzünk

2015 óta váratott magára, hogy a Days Gone végre játszható legyen, de különböző okok miatt végül 2019. április végén jött el az ideje. A fogadtatás vegyes, amit az üresnek látszó környezettel és az olykor súlytalan küldetésekkel magyaráznak a szaklapok. Utóbbiakat mi is érzékeltük, ám egyik sem olyan gond, amely vészesen csökkentené az élvezeti értékét.

A programot 10-ből 7 pontra értékeltük, szerintünk ott a helye a polcon.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.