Az izotópok valószínűleg egy szupernóva porhullámának lecsapódásából származnak – számoltak be eredményeikről Anton Wallner osztrák fizikus és kollégái a PNAS című tudományos lapban.

A canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen és a Drezda melletti Helmholtz Központban kutató Wallner és munkatársai Ausztrália délnyugati csücskétől ezer kilométerre gyűjtött, mintegy 33 ezer éves mélytengeri üledékmintákban 60-as vasizotópok után kutattak. A nagy csillagok szupernóvaként halnak meg – hatalmas robbanás során porfelhők keletkeznek, bennük 60-as vasizotópokkal.

Ezek a vasizotópok radioaktívak, felezési idejük 2,6 millió év. A Földön nem keletkeznek természetes módon, csak a világűrben, amikor nagytömegű csillagok szupernóva formájában meghalnak. Minden ilyen lelet tehát a csillagközi térből származik, melyben maga a Naprendszer is mozog.

A Naprendszer jelenleg egy porfelhőn halad át, amelyet "lokális csillagközi felhőnek" neveznek. Emiatt feltételezhető, hogy a 60-as vasizotóp csapadék formájában kerülhetett a Földre. Az üledékben lévő minták azonban olyan korra vezethetők vissza, amikor a Naprendszer még a mostani csillagközi felhőn kívül volt. Ezért vélhetően más forrásból származhatnak az izotópok.

Az üledékmintákban nagyon kis mennyiségű, csupán 19 ilyen vasizotóp-atomot találtak a részecskedetektorok. A fizikusok szerint a becslések alapján ez azt jelentené, hogy az elmúlt 33 ezer évben csak 60 grammnyi jutott le a Földre. Ha egy szupernóva porhulláma közvetlenül haladt volna át a Naprendszeren, akkor 10-20-szor ekkora mennyiséget találtak volna – fejtette ki Wallner.

A kutató szerint ezért a most talált izotópok valószínűleg régebbi szupernóva-robbanásokból származnak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.