A nyelv az egyik legérzékenyebb szervünk (eltörpül mellette az ujjbegy érzékelési képessége), és persze nélkülözhetetlen a mindennapi élethez, a beszédhez, a hatékony légzéshez, az ízérzékeléshez. Ami igazán meglepő: potenciális interfészként segíthet a látássérült embereknek egyfajta látással.

E megoldások hátterében az SSD-ként emlegetett szenzoros helyettesítő eszközök állnak, amelyeket semmiképp se tévesszünk össze a hasonló rövidítésű szilárdtestmeghajtókkal. A szenzoros helyettesítő eszközök – magyarázza a The Conversation folyóiratban Mike Richardson, a Bathi Egyetem kutatója – az egyik érzékszervből nyert információt egy másik számára emészthető formájúvá alakítják. A nyelv esetében például a vizuális információt konvertálják fizikailag érezhetővé.

A technológia egyébként nem újkeletű: az 1998-ben kifejlesztett BrainPort nevű eszköz egy kamera videokimenetét alakítja a nyelv felszínét stimuláló, mozgó mintává. Ez a nyalóka alakú kis „nyelvkijelző” 400 apró elektródából áll, amelyek mindegyike a kamera videobemenetéből származó pixelnek felel meg. Alacsony felbontású tapintható kijelzőt hoz létre a nyelven, amely megfelel a kamera kimenetének. Ha például valaki a kamera elé tartja a kezét, a nyelven olyan érzés keletkezik, mintha pattogó cukorkák egy kis kezet rajzolnának a nyelvre. 2015-ben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága engedélyezte is a BrainPort segédeszköz használatát látássérültek számára.

Closing The Gap

Bár a BrainPort már évek óta létezik, a valós világban nem terjedt el igazán, annak ellenére, hogy jóval olcsóbb, mint például egy retina implantátum. A Bathi Egyetem kutatói ezért arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolhatja a BrainPort működését az emberi figyelem a nyelv felszínén. Figyelem alatt ebben az esetben azon folyamatok összességét értették, amelyek tudatossá teszik a környezeti dolgokat.

A figyelmünket elsősorban a vizuális ingerek irányíthatják. Ha rövid időre látunk valamit a szemünk sarkából mozogni, a figyelem erre a területre összpontosul. Ez evolúciós örökség lehet, ez tette lehetővé őseinknek, hogy gyorsan reagáljanak a látómező szélén megbúvó veszélyre. Ez a folyamat az érzékszervek között is megtörténik. Ha nyáron az egyik fülünkkel darázszümmögést hallunk, azonnal vizuális figyelmet fordítunk a darázs pontos helyének meghatározására, valamint a tapintásra, hogy gyorsan lecsapjuk a rovart, elhessegessük vagy eltávolodjunk tőle.

A szakemberek ezt keresztmodális figyelemnek nevezik (a látás az egyik érzékelési mód, a hallás a másik): az egyik érzékszerv által tapaszalt dolgok más érzékszervre is hatással lehetnek. Mindebből kiindulva a szakemberek azt kutatták, hogy vajon képes-e az agy a tapintható figyelmet a nyelv felszínére irányítani, és ennek kapcsán eldönteni azt, hogy lehet-e úgy látni a nyelvvel, mint a szemmel.

Amit találtak, az meglehetősen bonyolult. A nyelv nagyjából ugyanúgy reagál a jelzett információkra, mint a kéz vagy a látás, viszont hihetetlen érzékenysége ellenére a figyelmi folyamatok kissé korlátozottak a többi érzékszervekhez képest. Bár könnyű túlzottan stimulálni a nyelvet, azonban ez érzékszervi túlterhelést okoz, ami megnehezítheti annak érzékelését, hogy mi történik.

A kutatók arra is rájöttek, hogy a hang is befolyásolhatja a nyelven zajló figyelmi folyamatokat. Például, ha egy BrainPort-felhasználó hangot hall a bal oldalról, könnyebben azonosíthatja a nyelve bal oldalán lévő információkat. Ez segíthet irányítani a figyelmet és csökkenteni a BrainPort okozta esetleges érzékszervi túlterhelést – vélik a kutatók.

Eredményeiket most egy olyan eszköz kifejlesztésére használják, amelyik segíti a látássérült sziklamászókat a mászás közbeni navigálásban. Az információs túlterheltség elkerülése érdekében gépi tanulást alkalmaznak a mászási helyek azonosítására és a kevésbé releváns információk kiszűrésére.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.