Nem is olyan régen az óbudai Csibe Kocsma Törzsvendége kísért körbe a világon, és megmutatta, hogy hol költünk fölöslegesen, ha tapasztalatlan turisták vagyunk. Most a cnngo.com oldal javaslatára bejárta a kínai pusztákat, és azt tette, amit a Csibe Kocsmában: meditált. De egy kicsit másképpen, hiszen míg szomszédságunkban az urbánus térélmény dominál, a kocsmai bölcset fojtogatják az égbe szökkenő falak, a neonfény és a közélet, addig az ázsiai pusztákon a szédítő térélmény elragadja, a végtelen égbolt pedig új gondolatokkal ajándékozza meg. Kövessük a Csibe Kocsma Törzsvendégét. Már most figyelmeztet bennünket: nincs lehetőség gyakori fürdésre, és ez szerves (szó szerint szerves) része a kalandnak.

bedouin.hu

Olvasmányai alapján kirándulását politikai szolidaritásból a tibeti nomádok között kezdi. Kína déli Szecsuán tartományában, Myanmarhoz közel (bármit is jelent kínai léptékkel a „közel”) találjuk a Tagong sztyeppét, füves nyílt mezőket. Ne a Börzsöny vagy akár a Kisalföld tisztásaira gondoljanak – amelyek egyébként csodaszépek - , hanem a tényleg végeláthatatlan óriás teret. És ez a lényeg, hangsúlyozza a Törzsvendég: ez a térérzet először akkor ingat meg bennünket, amikor első napunkat töltjük el a vidéken, majd akkor, amikor több napos utazás után is végtelennek és változatlannak tűnik.

A végtelen élménye az igazi utazó beavatási szertartása.

Szóval, a tibeti nomádokkal Langmusi faluban is találkozhatunk, 3 800 méteres tengerszint feletti magasságban. Ide járnak a pusztalakók lovon vagy motoron, adnak-vesznek jakktejet, joghurtot és mézet. Csatlakozhatunk hozzájuk, ismerik a turistákat és szívesen biztosítanak szállást. Magányra ne számítsunk, csak hideg éjszakákra.

Alternatív randevúpont Nyugat-Szecsuán avagy Kelet-Tibet, ahol cowboy kalappal, karddal és késekkel felszerelt, amúgy nagyon békés tibetiek társaságát élvezhetjük. Tejivó népség, itt aztán megtanulhatunk fejni és sajtot készíteni. Mindkét forrásunk, a cnngo és a Csibe Kocsma Törzsvendége is azt tanácsolja, ne gyalog akarjunk az egyik találkozási ponttól a másikig eljutni.

A Csibe Kocsma Törzsvendége a tibeti kaland után megtömi centrumos zacskóját jaktejjel, és elindul Borat hazája felé, hogy kazah nomádokkal is időt töltsön. A Tian Chi tónál találja őket, egészen észak-nyugaton, közel a határhoz. A környék egyébként rendkívül tarka etnikailag, 47 különböző nemzetiség él erre.

Dawanzi pusztai település keressük meg, 5-6 nagyobb jurtát találunk, ahol szállást és tejet is kapunk. Jócskán lesz időnk nyargalászni, este amikor megpihenünk, akkor a nagycsaláddal együtt vacogunk a tábortűz körül.

Innen kelet felé vezet a Főcsibe, hogy mongol pásztorokra is időt szánjunk. Ők már nem jurtában laknak, kikérik maguknak, hanem gerben, ami egyébként pont olyan mint a jurta a tapasztalatlanok számára. A Törzsvendég azonban érzi a fényévnyi különbséget, és elvárja, hogy fürdés helyett a különbség feletti elmélkedéssel töltsük napjainkat.

A mongol lovasok már tájékozott vendéglátók, magukra öltik tradicionális ruháikat és látványos lólengést mutatnak be szórakoztatásunkra.

Végül Kashgar felé kanyarodunk, vagyis vissza nyugatra. Kirgiz házigazdák fogadnak bennünket, merőben más mentalitással, mint a mongolok. Az előbbiek a gyermeki örömöt kívánták előcsalogatni kiránduló lelkünkből, az utóbbiak munkára fognak. Nagyon helyesen, hiszen a pusztai lét nem csupán a csillagok alatti merengésből és a horizont felé vágtázásból áll. Szerves része a sajtkészítés, természetesen jaktejből.

A  Csibe Kocsma Törzsvendége azt olvassa a cnngo oldalon, hogy a szállásokért fizetni kell – de nem sokat. Egy-egy éjszakát, amit a jurtában töltünk, 540-1 100 forintért válthatunk meg, vagyis majdnem ingyen. Minden pusztai szálláshely elérhető busszal.