A Telegraph utazás rovatában Budapestet dícséri Robert Bathurst brit színész. Bathurst 2010 nyarán két hónapot töltött a városban, amíg a The Pillars of the Earth című tévésorozatot forgatta. Néha pontosak az ismeretei, néha alaposan melléfog. Akad még festői munkánk, az ország imázsán az ecsetvonások elnagyoltak.

1. “A kedvencem a 16. századi Király fürdő, amit az Ottomán időszakban építettek.”

Pontatlan. A fürdő a nevét egy 18. századi német családról kapta. A König família birtokában állt – az amúgy valóban törökkori eredetű – romos fürdő. A család építette újjá bő egy évszázaddal Buda visszafoglalása után.

2. “A legrégebbi [fürdő] a Király…”

Ha az épületre gondol, akkor valóban a Király a legöregebb, bár alig néhány évvel előzte meg a Rudast. (A kettő építtetője Szokoli Musztafa budai pasa az 1560-as években ajándékozta meg török társait az otthoni élménnyel.) Ha a forrásokra gondolunk, akkor a legrégebbi a Lukács, keresztes kori. Az 1100-as években a gyógyító lovagrendek már használták a Lukács vizeit, de innen táplálták a Király fürdőt is a török megszállás idején.

3. “Érdemes biciklit bérelni. Vannak buszok és villamosok, de jobban szeretem felfedezni a várost két keréken, bár ez veszélyes. Szeretem a pesti oldal körútjait, amiket art nouveau épületek szegélyeznek.”

Merész javaslat, bár felhívja a kerékpáros veszélyre a figyelmet. Az építészeti korstílusokkal azonban gondban vagyunk. Az 1872-ben megindult kiépítése a Nagykörútnak egy vegyes stílusú nagyvárosi díszletet emelt: találunk itt francia reneszánszot (Corinthia Grand Hotel) és eklektikus historizmust (Vígszínház) is.

Budapest egyesítése után és világvárossá fejlődése idején három építészeti stílust kedveltek a leginkább, ha reprezentatív épületek emelésére tendereket írtak ki: klasszicista (Nemzeti Múzeum), neo-gótikus vagy neo-reneszánsz (Szent István Bazilika) és mór-bizánci (Dohány utcai zsinagóga).

Az Osztrák-Magyar Monarchia építészete inkább a Szecessziót kedvelte az Art Nouveau kifejezés helyett , így nevezte a Gresham Palota, az Iparművészeti Múzeum vagy a Postatakarékpénztár stílusát – ezek közül egyik sem a körutakon épült.

4. “Bródy Ház… a miniszterelnök volt palotájában található.”

Igen trehány megfogalmazás. Nem a "miniszterelnök volt palotája". A Bródy Sándor utca 10. szám alatt a Tauffer Palotát találjuk, amely a nevét az építtető Tauffer Vilmos nőgyógyászról kapta. A miniszterelnök, akire Bathurst utal Kállay Miklós, aki 1942-1944 között viselte a kormányfői posztot. Ez idő alatt lakott a palotanegyedben is – nem biztos, hogy a csodálatos épület 120 évéből éppen azt a kettőt érdemes kiemelni, amikor az a miniszterelnök terült el kényelmesen a kanapén, akinek az ideje alatt Magyarország katasztrófális háborúban vett részt. Még akkor sem, ha a szerecsenmosdató történészek magyarázzák bizonyítványát, és akkor sem, ha utána jött rosszabb is.

5. “Ha érdekli a komcsi korszak látogassa meg a Terror Háza múzeumot. Ide hozta a titkos rendőrség a gyanúsítottakat kihallgatásra, és ezért ma is emlékeztet a magyar önkényuralom napjaira.”

(A magyar fordítás nem teljesen pontos, hiszen a “commie-chic” kifejezést nehezen ültethetnénk át magyarra.) Bathurst ismételt pontatlanságát laza stílusa sem igazolja. Először is Terror Háza Múzeum, nagy betűvel, ahogy a Trafalgar fölé magasodó Nemzeti Galéria is nagybetűs.

Másrészt elfeledkezett a nyilasokról, akik 1937-ben költöztek a 60-as szám alá – amiben egyébként a zsidó hitközség működött.

6. “Mit vinne haza?” – kérdezi a riporter. - “Tokay wine.”

Ezen a néven biztos nem találja meg.

7. „Az 1956-os forradalmat a fürdőkben találták ki.”

Állítólag azért, mert nem voltak lehallgató készülékek. A Gellért fürdő közelében mégiscsak akadt egy másik épület, ami fontosabb szerepet kapott: Műegyetem a rövidített, pattogós neve.