Egy tökéletes világban a főnökök mindig hidegvérrel kezelik a stresszes helyzeteket, és inspirálóan hatnak a munkatársakra, vagyis mindig mindent a legjobb időben és helyen mondanak. A vállalatvezetők azonban pontosan tudják, hogy a valóság sokszor nagyon messze van az ideális körülményektől. Az emberek kiszámíthatatlanok, a nemzetközi helyzet állandóan fokozódik, és a pillanat hevében könnyen szaladnak ki az ember száján olyan mondatok, amelyeket később nagyon megbán. Nem csak arról van szó, amikor egy vitában a felek elküldik egymást melegebb éghajlatra, hanem azokról a sokkal ártalmatlanabbnak tűnő megjegyzésekről, amelyek szintén nagy károkat okozhatnak egy cégnél. A Mashable egyik szakértő szerzője ezekből szedett össze öt mintapéldányt.
1. „A nagyfőnök azt sem tudja, mit csinál.”
Amikor ezt mondja egy középvezető, akkor a főnökétől kapott feladatot egyszerűen áthárítja a céges hierarchiában alatta lévőkre. Ők úgy fogják értékelni ezt az üzenetet, mintha azt mondta volna, hogy: „nem tudom, miért akarja elvégeztetni ezt a munkát veletek, de ezt akarja”. Sőt, úgy fogják interpretálni a mondatot, hogy a főnöküknek fogalma sincs, miért jó a cégvezető által kitalált ötlet, egyszerűen ezt álmodta meg az éjszaka, és végre kell hajtani. Ezzel az a nagy probléma, hogy ha az alkalmazottak azt érzik, hogy a közvetlen főnökük nem bízik a felettesében, akkor ők is követik a példát, és ők sem fognak bízni egyetlen felettük álló vezetőben sem. És ők azok, akik folyamatosan azon fognak gondolkodni, hogyan lehet elmenni a cégtől.
2. „Hallottad, hogy…?”
A pletykák folyamatosan átszövik egy cég életét, az emberek a folyosókon és az ebédlőben beszélgetnek, állandóan szörnyű átalakításokat vízionálnak. A menedzsereknek nem szabadna beszállniuk ebbe a játékba, azért, mert a rangjuknál fogva hitelesítik a legképtelenebb pletykákat is, másrészt azért sem, mert olyan példát mutatnak, amely szerint a kibeszélés nem csak elfogadott, de egyenesen íratlan szabállyá is válik.
3. „Ez az ügyfél megőrjít!”
Amikor a főnök azzal próbálja nyugtatni a legnehezebben kezelhető ügyféllel küzdő alkalmazottját, hogy – együttérzést mutatva – az ügyfél „bénaságán” viccelődik vele, akkor lehet, hogy sikerül elütni a nehéz helyzet élét, hosszabb távon azonban ez a magatartás is nagyon káros lehet. Az alkalmazott ugyanis azt érzi, hogy a főnöke nem veszi komolyan a nehéz ügyfeleket, különbséget tesz közöttük, és ő is ezt a mintát fogja követni. Ennek hatására a nehezebb esetekkel a cég kevesebbet fog foglalkozni, ami azonnal visszaüt.
4. „Ezt tényleg ő baltázta el”
Amikor közeleg egy projekt végső határideje, a feszültség folyton nő, és ha valaki ilyenkor hibázik, legegyszerűbb dolog ráönteni a csapat összes frusztrációját. A bűnbakkeresésnek azonban ilyenkor nem sok értelme van. A jó vezető közvetlenül az adott munkatárssal beszéli meg az ügyet, és csak arra törekszik, hogy a hibát kiküszöbölje. Máskülönben a csapat összes tagja azt fogja gondolni, hogy a vezetőjük nem a hiba okát akarja elhárítani, hanem kifogásokat keres.
5. „Utálom ezt a munkát!”
A menedzserek élete olykor nem habostorta, fentről nyomja őket a vezetés, hogy ők is nyomják a csapatukat, miközben a csapat elvárja, hogy a vezetőjük inspirációt adjon, és példát mutasson. A két tűz közé szorult középvezetőnek azonban soha nem szabadna azt hirdetnie, hogy olykor neki is tele van a hócipője, és utálja a munkáját. Ha ugyanis ezt teszi, megint két tűz közé kerül, hiszen a felettesei és a csapatának tagjai egyaránt alkalmatlannak tartják majd a pozícióra, ami részben igaz is lehet. A helyzet kikiabálása helyett azonban sokkal ésszerűbb, ha ilyenkor például családi vagy baráti körben fakad ki az ember, és ha tényleg sokszor érzi azt, hogy nem szereti a munkahelyét, akkor megpróbálhat új állást keresni.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, hírlevelünkre feliratkozva megteheti!
