A pihent, jó munkaerő kevésbé kapós, mint az agyondolgoztatott
A válságban rengeteg jó szakember került utcára, de önéletrajzaik szinte automatikusan a kukában landolnak. A cégek azokat a jelentkezőket szeretik, akiknek van munkájuk, de váltanának.
Egy olvasónk arra kérdezett rá, hogy a nagy cégek miért részesítik egyre inkább előnyben azokat, akik úgy pályáznak meg egy nyitott pozíciót, hogy van állásuk?
„Azt olvastam a LinkedIn-en, hogy a hr-esek jelentős része azonnal kukába dobja azokat az önéletrajzokat, amelyek munkanélküliektől jönnek. Ez tényleg bevett szokás lett, hogy csak azzal foglalkoznak, akinek van munkája, de váltani akar? Hogyan fog így a munkanélküliség csökkenni? És miért ilyen rövidlátóak ezek a cégek?” – fogalmazott egy olvasónk.
A választ Kristóf Györgyi, a Vállalat+Vezető rovat interim menedzsment szakértője adja meg:
Amikor a válság 2008-2009-ben elkezdődött, több cég első körben azzal reagált, hogy leépítette azokat, akiket már rég le kellett volna. Ők vagy nem voltak alkalmasak az adott feladatra, vagy létszámtöbblet volt a társaságoknál. Később jött egy következő hullám: 2010-12 között, amikor minimálisra vagy már egyenesen az alá tették az alkalmazotti létszámot, így sok nagyon jó munkaerő is elvesztette az állását. Akik maradtak, nagyon sok munkát, nagy terhelést kaptak, és ennek hatására sokuk felmondott, mert azt gondolta, hogy máshol jobb lesz. Ezen felül számos cég bezárt Magyarországon, vagy az anyacége is csődbe ment, így összességében nagyon sok jó munkaerő került ki a piacra. A helyzetet azonban jól látja az olvasó, a kereséssel, kiválasztással foglalkozó szolgáltatók, a hr vezetők, és a felsővezetők ennek ellenére is még mindig azt a nézetet vallják, hogy egy állásban lévő jelölt többet ér, és azt akarják elcsábítani. Sok jó jelölt van épp állás nélkül, bár az is igaz, hogy aki igazán jó munkaerő, az általában még mindig hamar elkel.
Több mint fél évtizeddel a válság kitörése után már világosan látszik, hogy sok minden jelentősen és alapvetően változott meg a gazdaságban, így a munkaerőpiacon is. Talán az egyik legmarkánsabb tapasztalat, hogy semmi sincs örökké, bármikor akár jelentősen is módosulhatnak a körülmények, a feltételek. Erre pedig célszerű felkészülni mind munkavállalói, mind munkaadói oldalon. Nagy igazság, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, vagyis maga tehet legtöbbet saját boldogulásáért. Ez pedig nyitottságot, folyamatos tanulást, a változás elfogadását is jelenti, vagyis újfajta mentalitásra van szükség. Akiben ez megvan, az képes lépni, váltani, még akkor is, ha éppen van munkája. A munkaadók részéről ugyanígy érdemes átgondolni a korábbi rutinokat, és dinamikusan szemlélni az adott feladatokat. Mit is jelent ez? Meg kell tudni látni a potenciált az adott jelöltben, amely adott esetben sokkal ígéretesebb, mint egy konkrétan betöltött pozíció. Összefoglalva tehát az új helyzet új megközelítést és hozzáállást kíván meg mindkét oldaltól. És ne felejtsük: a gazdaság, a piac nem foglalkozik a munkanélküliséggel, a piacnak erőforrás kell, mégpedig a legjobb. Hogy ez éppen ön lesz-e, azért sokat lehet tenni.
Ha önnek hasonló problémája van, kérdezzen szakértőinktől!
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
