A miniszterelnök eddig sem ment a szomszédba arcbőrért, különösen, amikor pénzért jelentkezett például saját magához, de akkor még volt benne egy csepp szégyenérzet, nem akarta ő nyerni a legtöbbet, és azt is csak ciklus elején.

Kötélidegek kellenek hozzá? Ilyenkor jön jól egy igaz barát, akinek pont vannak kötélidegei, és még közös kasszán is van a félénk nyuszival, aki maga sose pályázna. Az erős idegzet nemcsak a pályázáshoz magához szükséges, hanem utána is. Akkor, amikor tele lesz a sajtó a legtöbbet nyerőkkel, hogy az úristen irgalmazzon nekik; amikor bekopogtat az unió tolvajellenes kommandója azzal, hogy évek óta elviselhetetlen bűz jön a székházból; aztán amikor a közösségi forrásokat össze kell csomagolni egy batyuba, és szaladni vele a helikopterig, ami épp csak kijött abból a kis centralizált pályázati rendszerből. Hadd fejezzük ki elismerésünket ezeknek az embereknek, és reméljük együtt, hogy az utolsó fillérig minden forint célba érkezik.