A volt emdéefes, majd fideszes képviselő egyebek mellett azt írja:

„Az Alkotmánybíróság tehát az értelmezési keretek meghatározásakor egyik alaptörvényi szabályt sem értelmezheti céljával ellentétesen, nem ronthatja le értelmét azért, hogy a szabadon választott Országgyűlés által alkotott törvényhozási koncepciót alaptörvény-ellenessé nyilvánítsa. Az Alkotmánybíróság az Országgyűléstől, mint országunk alkotmányozó hatalmától arra kapott megbízást, hogy az Alaptörvény legfőbb oltalmazója legyen. Jelen pillanatban országunk valamennyi alkotmányos szerve történelmi feladat előtt áll, történelmi felelőssége van abban, hogy olyan alkotmányos demokráciát építsünk, amely az Alaptörvény értékein nyugszik. Az Alkotmánybíróságnak, mint az Alaptörvény legfőbb védelmezőjének ebben a helyzetben kiemelt a felelőssége. E felelősséggel nem fér össze az, hogy az Alaptörvény bármely rendelkezését tartalmával és céljával ellentétesen értelmezze és érvényesülését lerontsa. […] Az Alaptörvény Alkotóinak az pedig biztosan nem állt szándékukban, hogy az Alaptörvény egyetlen rendelkezése is kiüresedjék.”

Ha jól értem tehát – és miért ne érteném jól – Balsai azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság nem feküdhet keresztbe a Centrális Erőtérnek. Mindenesetre sokkal lényegre törőbb, egyben tisztességesebb és könnyebben érthető lett volna ezt így leírni az indoklásban: „az Alkotmánybíróság nem feküdhet keresztbe a Centrális Erőtérnek”.

De ez még nem minden.

Azt is írja Balsai István – vagy valaki más, mindenesetre Balsai jegyzi a következőket is:

„A bírák túlnyomó többsége tehát eredetileg nem azt sérelmezte, hogy a jogalkotó a folyamatban lévő ügyeikről önkényesen leválasztja őket, vagy azt, hogy a kiszignált ügyeik elbírálására, befejezésére nem biztosít számukra megfelelő időt. Az alkotmányjogi panaszokban előadott sérelmek legnagyobb része valójában azzal függ össze, hogy a szolgálati jogviszonynak az öregségi nyugdíjra való jogosultság időpontjában történő megszűnése – az egyébként már nagyrészt nyugellátásban is részesülő – panaszos bírák jövedelmének csökkenését eredményezi. E sérelem orvoslása azonban elsősorban költségvetési és nem alkotmányossági kérdés.”

MTI / Soós Lajos

Fehér ember nem felejt. Ha úgy van, ahogy Balsai írja, akkor nyilván a vizitdíj, a tandíj és még valami, ami Seres mesternek nem jut az eszébe is elsősorban költségvetési és nem alkotmányossági kérdés. Ez esetben hogy állunk a 2008. március 12-i, a Fidesz által kierőszakolt és az Alkotmánybíróság által átengedett úgynevezett szociális népszavazással? A miheztartás végett: Balsai 2005-től erősítette a Fidesz-frakciót és semmilyen dokumentum nem igazolja, hogy a közel négy és fél évvel ezelőtti, úgynevezett szociális népszavazás apropóján különbséget tett volna alkotmányossági és költségvetési kérdés között.

1993-ban, amikor Balsai igazságügy-miniszter volt, az ügyészség pedig még nem a kormányzat bunkósbotja, viszont e sorok írója fiatal és naiv, sokkolóan hatott az egyik megyei főügyész fanyar megjegyzése, amit e cikk főszereplőjére tett: "ez az ember ül Deák Ferenc bársonyszékében". Ez az ember ült, és akkor még nem tudtuk, ott volt jobb helyen.