Jó, sőt duplapluszjó, hogy a Fidesz immár másodjára buktázott időközileg. A mohó, arrogáns, a legrosszabb magyar hagyományokba katatón zombiként bezárkózó gulyásoligarchia helyi kudarcainak nem lehet nem örülni. Viszont kockázat nélkül kijelenthető az is: nagyságrenddel többen ujjonganak a Fidesz-vereség, mint az MSZP-diadal fölött. Nagyon sokan vannak - köztük a cikkíró is -, akik szerint a Fidesz megérdemli a büntetést, ugyanakkor a szocik nem érdemlik a hatalom képében érkező jutalmat. Ámde tény: alternatívahiány van. Az LMP egy újbalos-méregzöld képződmény, amely vidéken sehol nincs, s eddig nemigen bizonyította kormányképességét, sőt. Naiv, utópista széplelkek a maguk doktriner hozzáállásával kormányra jutva ugyanolyan (vagy még nagyobb) károkat tudnak okozni, mint a legcinikusabb korrupt. Lásd pl. a Chilét gazdasági csődbe taszító Salvador Allende esetét. Az LMP parlamenten kívüli fegyvertársai dettó, a Jobbikot meg talán ne próbáljuk ki, bár a polgárháborús övezetekben virágzó katasztrófaturizmust vitán felül húzóágazattá tennék. Gyurcsány Ferenc? Még viccnek is rossz.

Igen, van esély rá, hogy amennyiben a Fidesz tovább esik, a trend folytatódik, akkor - hiába a feliratkozás, a választási trükkök százai - 2014-ben az MSZP lesz a legnagyobb (vagy akár az egyetlen) kormánypárt. Az a tömörülés, amelynek közpénzekhez való viszonyulását három - személynévből fogalommá vált - szó fejezi ki: Tocsik, Zuschlag, Hagyó. A megszorításokról, a népszerűtlen intézkedésekről pedig ellenzékben Josef Mengele ugrik be nekik. Ugyanazt a demagóg parasztvakítást nyomatják most, mint a Fidesz 2008-2009-ben. A gazdaság- és társadalompolitikájuk Orbán útja. Vagy, ha mindenáron baloldali analógiát keresünk, akkor Francois Hollande útja. Fedezetlen ígérethalmaz, aztán pedig a mámoros ébredés utáni keserű pohár, amit saját balekjaik torkán erőltetnek le. Az MSZP egyetlen törékeny előnye a Fidesszel szemben, hogy diktatórikus múltja, utódpárti jellege miatt vannak bizonyos kompenzáló gátlásai. De az utóbbi idők azt bizonyítják: ezek a gátlások oldódóban vannak.

Biztos, hogy egy kétharmados MSZP jobb lenne, mint a Fidesz? Szanyi Tibor, Gúr Nándor és Józsa István, mint az alkotmányos önkorlátozás garanciái? Ha meg csak feles többségük lesz, akkor két eset valószínűsíthető. Egy: béna kacsázás az orbáni zsebalkotmány és a bebetonozott Fidesz-katonák csapdájában. Kettő: az ország kormányozhatóságának ürügyén ismét jön a konszenzusos mutyik kora, megköttetik a Puch-Simicska kartellpaktum. S itt tegyük fel a kérdést: tényleg ennyi volna a magyar politikai kultúra? Hogy választhatunk a „csak mi lophatunk” Fidesz-autokráciája és az MSZP „lopni és lopni hagyni” kádári közmegegyezése között? Na de kérdem én: hol van a hiteles, szabadelvű, technokrata reformbaloldali párt, amely nemcsak a poszthorthysta jobboldalnál, de a kisebb rossznak is hitvány, posztkádári MSZP-nél is jobb? Amely nem hazudik, nem ígérget, őszintén kiböki a frankót, mégis nyer? Amely megmondja a 2008-ban a vizitdíj ellen szavazó, most meg a „népnyúzó Orbán” ellen kiabáló kisembernek, hogy megint átvernek, te hülye! S egyáltalán, van igénye a magyar társadalomnak bármi ilyenre? Vagy végérvényesen belefagyott a kádári időgyantába?