Mindez nem előzmény nélküli, csak a logikáját kell érteni. 2008-ban Orbán Viktor és a Fidesz frontális támadást indított az akkor bevezetett, havi tízezer forintos tandíj ellen, továbbá óriási pofával gajdolta tele az országot arról, hogy az oktatás a jövő, abba be kell fektetni, és aki bármilyen módon szűkíti a lehetőségeket, az a hazát ássa alá, és el kell zavarni.

Ebből esetleg azt a következtetést vonhatták le a választópolgárok, köztük az egyetemre készülő fiatalok és családjuk, hogy kormányra kerülése után tandíj nem lesz, a keretszámok pedig nem csökkennek, hanem éppen hogy nőni fognak, ha nem is minden szakon, de összességében. Ezt azért hihették, mert még nem értesültek róla, hogy Orbán Viktor akkor is hazudik, amikor alszik.

Ehhez képest ennél még soha nem volt nehezebb egyetemre menni. Ez itt egy szép kerek numerus clausus, amely a felső tízezren kívül mindenki mást kizár a továbbtanulásból.

A távlati teendő tehát: soha többé nem hinni neki, akkor sem, amikor alszik; választás előtt meg direkte odatenni a mínuszt minden röffentése elé. A rövid távú teendő pedig beleverni az orrát a saját munkásságába: tenni azért, hogy a politika meghallja Magyarország hangját. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, a minisztere meg pláne szarik rá, amíg a saját gyerekének tuti a jövője. A néma gyerek, az igazán hasznos állat, mint a juh, de nem is számíthat annál többre.