A Fidesz jó ideje regisztrációs pávatáncot járt. Senki sem veheti komolyan, hogy vélhetően egy hónapja tudnak a regisztráció elbuktatásáról, de csak két nappal annak nyilvánosságra hozatala után dolgozzák ki az erre adandó választ. Az még kevésbé reális, hogy a Fidesz által jelölt alkotmánybírók mindegyike előzetes egyeztetés nélkül szavazzon a regisztráció ellen, ennyire nem bátrak. Ne akarják beadni tehát, hogy hirtelen belátóak lettek, és valamiféle nagyvonalúságtól vezérelve álltak el a regisztráció ötletétől.

Amikor bejelentették a rezsicsökkentést és minimálbéremelést, derengeni kezdett, hogy valami változhatott a Fidesznél. A regisztrációs rendszerben fölösleges lenne a szegényeket megcélzó osztogatás. Őket ugyanis a rendszer gyakorlatilag „kizárta” a választásból, nem érte volna meg olyan politikát folytatni, mely őket célozza meg. Ráadásul az eddigi intézkedéseknek ők voltak vesztesei, és éppen az ő kizárásukra találták ki a választók előzetes regisztrációját.

Azonban a rezsicsökkentés és a minimálbér-emelés egy új választási stratégiának a kezdete. Nem véletlen, hogy Rogán Antal egy hatalmas csekkel a kezében pózol: láthatóan a kommunikáció stáb készen áll, hogy az osztogatást az év slágereként tálalja. Az elkövetkezendő hónapok erről fognak szólni: kormányunk küzd a gonosz multikkal a mi rezsinkért.

A Fidesz megkezdte a hosszú menetelését. Mivel jelenleg a kasszában nincs pénz, ezért a jövő generációinak terhére kezd osztogatásba. Ezek negatív hatását rövid távon kevéssé érzékeljük, és a kormány joggal bízhat abban, hogy az összefüggéseket is rejtve maradnak. Kit érdekel ma, hogy a rezsicsökkentés milyen károkkal jár? Hogy majd egyszer romlik az ellátás színvonala, hogy akkor majd ez a fejlődés gátja lesz? Olyan ma ez az ország, hogy izgat ilyesmi bárkit? A legjobb politikai üzenet még mindig a tőke- és vállalkozásellenesség. Jön majd még rezsicsökkentés és a hírek szerint lesz új végtörlesztés is. A „vegyük meg őket kilóra” akció a jövőfelélés stratégiája.

Hozzá kell tenni azonban, ha a Fidesz ilyen látványos stratégiaváltásra adta a fejét, akkor ezt végső kétségbeesésében tette, mert ennek a tervnek is vannak súlyos buktatói. A legfőbb, hogy az elmúlt években a most megcélzott rétegeket magára haragította, abban a tudatban, hogy a regisztráció miatt nincs szükségük rájuk. Ezek a csoportok a „fogd a pénzt és fuss” elve alapján köszönik szépen, amit kapnak, és másra szavazhatnak. A váltás mégis érthető. A gazdasági fellendülés bizonyosan elmarad, sőt még az összeomlás sem kizárt, ezzel pedig nehéz kampányolni, tehát a hazardírozást kedvelő miniszterelnök a rezsicsökkentéssel és a minimálbéremeléssel indul a választási harcba.

Így reményei szerint még, ha veszít is, a rezsicsökkentés és nyugdíjemelés kormányaként vonul be az emlékezetbe. Ami pedig most történik, csak azt bizonyítja, hogy még a regisztrációnál is van rosszabb: egy teljesen tönkretett energiaipar és pénzügyi szektor. A „megvesszük őket kilóra” stratégiájának következményeit legalább 20 évig fizetni fogjuk.