Csapataik harcban állnak. Mármint a franciák, Maliban. Ezt nagyon is jól teszik, elvégre iszlamista gengszterek ellen, illetve mint azt ők maguk is mondják, a nyugati értékekért küzdenek, az iszlamisták pedig cserébe, mint várható volt, bosszút ígértek az egész Nyugat ellen, úgyhogy bár nincs kifejezetten felhatalmazásuk rá senkitől, hajrá Franciaország, hajrá, franciák!

Illetve... hogy is van ez? Mit is kapott Amerika hasonló helyzetben épp a franciáktól? A nemzetközi jogot az ENSZ-től váró Amerika-gyűlölő jogvédőktől, a Szaddámot védő ökobékeharcosoktól, a harmadik világot a nyugati értékektől féltő perverz balosoktól? Hány millióan is vonultak a nyugati nagyvárosok utcáira az iraki invázió előtt, Busht tartva terroristának, nem pedig bin Ladent? Hol van most a "No Blood For Oil!" - plebsz az utcákról?

Akinek a Mali névről nem Drávapiski hányatott sorsú polgármestere jut eszébe, az talán értesült arról, hogy francia csapatok ebben a kis, 15 milliós afrikai államban harci cselekményeket hajtanak végre, de ez nagyon talán, mert a világ nemigen fókuszál erre az apróságra. Amikor e sorokat írom, ez a napok óta tartó apró nyugati invázió még nem érte el a világ, incl. a magyar nyilvánosság ingerküszöbét.

Ez részben érthető is, végül is ki tudja már, hol van Mali (meg Szomália, ahol by the way úgyszintén harcolnak franciák, amerikai speciális alakulatokkal együtt), miért izgatna ez minket itt, a művelt Nyugaton? De ugyanezt kérdezhetnénk a 2003-as iraki akcióról is: miért izgatta a kedélyeket, hogyan lép Bush meg néhány világuralmista bűntársa? Jó, tudjuk, anno a gonosz "neokonok" megkaparintották a washingtoni végrehajtó hatalmat, hogy Izrael védelmében a fél világot felgyújtsák. De ma?

Hol vannak a gonosz világuralmisták? Csak nem Párizsban? És ha az ilyen akciót elrendelő elnök balos, akkor minden rendben van? Kérdezem tőlük, mert nekem ősztintén szólva rendben van, teljes szívemből támogatok mindennemű katonai akciót lator államok, ill. az al-Kaida brandet használó alvállalkozók ellen, nekem nem hiányzik az ENSZ Betéti Társaság jóváhagyása. De nekik?

ENSZ-akcióról van szó? Egyáltalán nem, Párizs csak napokkal a csapatok odaküldése után vetette fel, hogy a BT-nek dolga lehet a mali üggyel. Létező, december 20-i keltezésű ENSZ-határozat persze van, de hát ilyen volt Irak esetében is, 1441-es volt a száma, mégis mindenki jogtiprónak minősítette az intervenciót. NATO-akció folyik Maliban? Dehogy, a NATO csak utólag üdvözölte a katonai beavatkozást, hálásan megemlítve, hogy Párizs nem kérte a segítségüket. Önvédelemből vonultak be, Mali megtámadta Franciaországot? Ugyan.

Szóval, hogyan kerültek oda a francia katonák? Hát úgy, hogy egy baráti kormány egyszerűen behívta őket, ők pedig mentek (még egyszer: nagyon helyesen, bár az Amnesty szerint azok sem jobbak emberi-jogilag, mint az iszlamisták). De ha ezt nem kizárólag morálisan, hanem formáljogilag is nézzük, akkor minden rendben van? Pláne, hogy volt francia gyarmatról van ugye szó, ha tehát kicsit is komolyan vennénk a dekolonizációt, nem az lenne a helyes válasz, hogy akkor boldoguljatok magatok, drága felszabadult, szuverén barátaink a fekete kontinensen, űzzétek ki magatok az iszlamista mételyt, ha tudjátok?

Ha így nézzük, Franciaországnak elvileg még annyira sem lehetne köze Malihoz, mint Amerikának volt Irakhoz. De persze, ne így nézzük: a fegyveres iszlamizmus olyan métely, amelyet a Nyugat nem hagyhat válasz nélkül (jó, hipokrita módon ne nevezzük "neokon" típusú szabadság- és demokrácia-exportnak, de azért ugye jó, hogy van).

A francia külügyminiszter szerint "ha Franciaország nem avatkozott volna be Maliban, az iszlamisták elérték volna a fővárost, Bamakót, aminek elviselhetetlen következményei lettek volna". Érdekes, az iszlamista térnyerést, egy soha nem hallott főváros elfoglalását soha nem fogadta el érvnek sem az impotens világszervezet, sem a szelektív valóságérzékeléséről felismerhető nemzetközi közvélemény, most meg simán átmegy ez az indoklás.

"Az elnöki hivatal szóvivője szerint Hollande a helyzet súlyosságához méltóan eltökélten, de nyugodtan irányítja a háborút. Mint egy igazi államférfi" – idézi a szóvivőt a balliberális Libération. Most képzeljük el ugyanezt a totalitárius beszámolási stílust Bush-relációban.

Kettős mérce? Dehogy. Nem működik itt már semmilyen mérce.