szerző:
PLT
Tetszett a cikk?

Öt éve Balog Zoltán még nagy slukkokban nyelte a kellemetlen illatot. Most is, csak máshonnan jön.

Baj-e az, ha hajléktalanok közterületen letelepednek, s ott huzamos ideig tartózkodni szándékoznak? Dehogyis baj. Az sem gond, ha kicsit büdösek. „Akit zavart a kellemetlen illat a Kossuth téren, az arra nem gondolt, hogy milyen befogadók ezek a tüntetők? Nem zavarják el a hajléktalanokat, hanem enni adnak nekik! Tényleg az a magyar demokrácia legnagyobb problémája, hogy a demonstrálók által 'fertőzött földet' ki kell cserélni a Parlament előtt?” - Balog Zoltán, az Emberségminisztérium jelenlegi feje 2007 elején írta ezeket a sorokat. Akkoriban neki és frakciótársainak jóformán semmi nem volt gáz, szinte minden belefért, simán. Amennyiben hajléktalan és hajlékos polgárok egy csoportja (engedély, bejelentés nélkül amúgy) közterületen tábort ver, akkor ősi honpolgári jogait gyakorolja. Odavizel a szobor alá, hát istenkém, így fejezi ki magát, ne legyé' má' intoleráncs! Ha 180 fokos szögben szertefröcskölő nyálpermet kíséretében ordítja szét, fullasztja botrányba a másik ember ünnepségét, gyászát, bánatát, örömét, mert épp ahhoz van kedve, az az ő mássága, amitől nem lehet megfosztani. Így például, ha valakinek nem tetszik a hatóság által emelt kordon, akkor nem megtámadja jogi úton, hanem önhatalmúlag lebontja, oszt jó napot.

Hogy tetszik mondani? Bagoly a verébnek, hogy anarchista? Vagy inkább véreb a verébnek, hogy véresszájú? Anarchista? Na, az pont a Fidesz volt az előző ciklusban. Nem, nem is az. Inkább a parttalan következménynélküliségre esküdő cinikus nihilista. Aztán övé lett a kégli, amelynek erkélyét olyan jó poén volt összepiszkítani a szomszéd albérlet ablakából rendezett húgyozóverseny keretében. A berúgva hőbörgő punkból tisztaságmániás, prűd háziúr lett. Az én területemen az tartózkodik, akinek megengedem, vége az átjáróháznak, az ingyenszállónak! A némiképp testszagú, koszos ruházatú cimbora jó volt, amíg a Gyurcsány szomszédot lehetett vele szívatni, de most már húzzon ki a hidegbe. E sorok vidéki írója, fővárosban járva-kelve látta az aluljárókban tanyázó otthon nélkülieket. És nem zavarta igazán. Pontosabban zavarta, de ezerszer jobban zavarta volna, ha kiküldik a csóró tagot megfagyni. Annyiféle módon lehetett volna ezt jó fejként kezelni. Mondjuk közmunkás-overallt adni a hajléktalanra, bakancsot, söprűt, felmosó vödröt adni neki, szevasz, Lajos, együtt tüntettünk, emlékszel? Oké, hogy itt laksz, de akkor tartsd is rendben, a közterület-fenntartók úgy is le vannak terhelve ebben a hóesésben. Árulhatod az újságodat, meg besegíthetsz pakolni a boltosoknak egy kis mellékesért, végtére is emberek vagyunk. Illetve voltunk. Úgy tűnik, Selmeczi Tibornak igaza van: a politikus is volt ember. A hatalomra jutás után végképp indokoltnak látszik a múlt idő.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!