7100 forintba került megjavíttatni azt a fránya internetet, ami közepes összeg, tekintettel arra, hogy ilyen ritkán történik – de mindig rosszkor –, azonban azt is beleszámítva, hogy ez a szolgáltatás korábban ingyenes volt, kicsit fájlalom a pénzt. A szerelő ugyanis, aki történetmesélő képessége alapján akár kommunikatív taxisofőr is lehetne, elmondta, hogy őt régen szerették az ügyfelek, hiszen ő volt az, aki jött, és ingyen megjavított mindent. Mióta viszont bejöttek a válságadók, a cég minden létező problémáért számlát írat, hétezer a kiszállási díj, ez van. Kösz, Gyuri. A szerelőt meg múltkor majdnem megverte egy nő, aki a tévéjéhez kért segítséget, mert fordítva helyzete a távirányítóba az elemet, emberünk visszafordította, szintén hétezerbe fájt. Megértem. A szerelőt is, a nőt is.

Az idő csak úgy röpült, emberünk szakszerűen dolgozott, és jobbnál-jobb történetekkel szórakoztatott habókos ügyfelekről, szerencsére én nem tartoztam közéjük, tényleg volt némi probléma a routerrrel, mellesleg semmi olyan, amit telefonon keresztül ne tudtak volna orvosoltatni velem, de hát azért nem lehet számlázni, nyilván. (Még mielőtt felhorkannának: továbbra is teljesen természetesnek tartom, hogy szerelésért fizetni kell.) Amit viszont nem tartok természetesnek, hogy az egyik ilyen történetbe belekeveredett egy olyan ügyfél is, akinek történetesen nagy (elmondások szerint húszmilliós) háza volt, és mivel rosszul kapta meg szerelőnk a címet, ezt nem találta meg egy darabig, amikor pedig igen, nos, akkor elkezdett kiabálni, hogy „a tetves zsidók még ezt sem tudják megtenni”. Mert akinek nagy háza van, az következtetésképp gazdag, tehát nyilván zsidó, sőt, tetves zsidó, mert ez az epitheton ornans.

Jómagam nem tartozom azok közé, akik egy szimpla zsidózáson ki tudnak akadni, járok én kocsmába Pesten, és még csak nem is rózsadombi villából, de az a helyzet, hogy ha nem elfelé menet kezdi ezt a szöveget, valószínűleg komolyan összevitatkozunk. Mert én internetszerelést kértem, nem öt perc gyűlöletet, meg elképzeltem, milyen lenne, ha még anyámmal laknék, akinek az apja (az én nagyapám) történetesen zsidó volt. Szóval tartom én, hogy nem lehet minden antiszemita mellé közlekedési rendőrt állítani, meg különben is, a zsidókat nem igazán diszkriminálják manapság minden utcasarkon – ilyen szempontból a cigányozás és hajléktalanozás sokkal idegesítőbb. De komolyan, egy saját bevallása szerint húsz éve szolgáltatásból élő ember még mindig nem tanulta meg, hogy nem sértegetünk társadalmi csoportokat, főleg, ha ügyfeleink között is vannak tagjai, és próbálnak a lehető legudvariasabban viselkedni velünk?

Mondom, nem nagy sztori, csak kicsit bosszantó. Mondjuk pont annyira, hogy legközelebb, ha informatikai segítségnyújtásra van szükségem, valamelyik szakértő barátomat fogom zargatni, holott az kényelmetlenebb, de nagy eséllyel nem nyomja ugyanazt a szart, amit Vona Gáborék.