Ideje lenne végre belátni, hogy Devizafalva bebukott. Legkésőbb most kéne ezt belátni, hogy miközben a Népies Megfigyelő a Rákosi-korszak fénykorát idéző, terjedelmes riportot közöl az Újabb Állami Beruházás nagyszerűségéről, emberközelségéről (képaláírás: "Ócsán már a házakat takarítják, épülnek a kerítések, az utak, a járdák. Az első beköltözőknek nem kell majd gumicsizmában járniuk"), addig kiderült, hogy új pályázatot kell kiírni, az 588-ból csak húsz család alkalmas a beköltözésre, ehhez azonban módosítani kell a feltételeken, kormányrendeletet kell módosítani, ilyenek.

Az még a legkisebb baj ezzel a tréfából szociálisnak is nevezett gettó lighttal, hogy a tervezők elszámolták magukat, hogy tehát nemcsak az építési költségek szálltak el a semmi közepén felhúzott telepen (150 ezer forint helyett négyzetméterenként félmillió forint szép teljesítmény a közpénzünkön), hanem a majdani lakók esetenként százezer forintba kerülő költöztetésére sem gondoltak.

A legfőbb gond az, és ezt valamiért nem pedzegetik a helyszíni riportok, hogy voltaképpen mi a rézfaszú baglyot fognak csinálni a semmi közepén a megmentendő devizahitelesek?

Milyen életképes életet, piaci munkahelyet, iskolát, ovit, bölcsit, orvosi rendelőt, bevásárlóközpontot, szélessávot, társadalmi együttélést vizionált számukra a Nemzeti Társadalom-mérnökösködés Rendszere? Már ha nem egy komplett segélyezett falu létrehozása a cél, vagy a Monty Pythonból ismert  ("Mondtam már, anarcho-szindikalista közösség vagyunk. És hetenként mindig más gyakorolja a végrehajtó hatalmat") önfenntartó modell kiépítéséről van szó.

A Máltai Szeretetszolgálatnál nem is olyan régen még abban bíztak, "olyan családokat keresnek, akiknek Ócsa valóban lehetőséget ad az újrakezdésre". Nyilván nem csak a pályázat hibás feltételeinek köszönhető, hogy ennyire kevesen éltek a pályázás lehetőségével: végül is milyen újrakezdést képzelhet el bárki a semmi közepén? Munkalehetőség és a többi említett életfeltétel nélkül az Ócsa lakott részétől távoli "szociális bérháztelep" csak egy makoveczista stílusban felhúzott félkomfortos, gázvezeték nélküli büntetőtelep, ahol maga az élet a büntetés.