A magyar parlament kezd önmaga paródiájává válni. Ez mostanában válik egyre nyilvánvalóbbá, bár vannak előzményei. 1990 óta minden ciklusban előfordult, hogy egy ülés reggeltől másnap hajnalig tartott, és nagyon fontos kérdéseket éjjel egy és három óra között vitatott meg egy-két tucatnyi képviselő a 386-ból. Azt főleg a Gyurcsány-kormány vezette be, hogy péntek délután zúdított be egy nagy halom új törvényjavasalatot, de akkor ezeket nem kezdték rögtön a következő héten tárgyalni, tehát legalább el lehetett őket rendesen olvasni. Továbbá korábban a fontosabb és terjedelmesebb törvényjavaslatok általános vitáját legalább két hétre elnyújtották. Ugyanis nem csak azon múlik egy vita komolysága, hogy hány óra jut rá, hanem hogy közben van-e idő egyeztetni, szakértőkkel konzultálni, módosító javaslatokat kidolgozni. Ezeket a vita végéig be kell nyújtani, és a kisebb frakciók vagy a függetlenek munkáját szinte lehetetlenné teszi, ha egyszerre kellene az ülésteremben vitatkozniuk és a szobájukban módosítót írniuk. A feladatokat megosztani csak a nagyobb frakciók tudják. Persze, végül úgyis a többség dönt, de nem lehet teljesen komolytalanná tenni az ellenzék közreműködési lehetőségeit.

Nézzük egyetlen nap példáját. Május 22-ére, azaz holnapra tíz törvényjavaslat megtárgyalását javasolja az országgyűlés elnöke reggel 8-tól „a napirendi pontok lezárásáig”, vagyis akármeddig. Ha hajnalig ott ülnek, akkor is kevesebb mint két óra jut egyre. Mind a tíznek a vitáját aznap le is zárják. Együttesen 512 paragrafust és 18 mellékletet tartalmaznak, az indoklásokkal együtt – azokat is el kell rendesen olvasni! – 423 oldalon. Közülük csak kettő volt már benn korábban, ezek épp a rövidebbek és kevésbé fontosak. Hat törvényjavaslat pénteken jelent meg a Ház honlapján – többségük este hét után –, köztük költségvetés-módosítás, a szabadságidőre járó fizetés számításának rendezése, rengeteg szabálysértési és egyéb rendészeti törvényhely megváltoztatása, a Margitsziget elvétele a XIII. kerülettől és egyebek.

A két legfontosabbat pedig csak május 18-án, szombaton késő délelőtt lehetett megismerni: ezek szólnak a választási kampányszabályokról és a frissen hatályba lépett választási eljárási törvény terjedelmes módosításáról. Egyedül ezek 72 paragrafust tartalmaznak, az indoklással együtt 37 oldalon. Mindkettőt kormánypárti képviselők nyújtották be egyéni indítványként, nem a kormány, így senkivel nem kellett egyeztetniük. Az ellenzék számára létfontosságú kérdésekről van szó, amelyekben úgyis lesöprik majd az ellenvéleményüket, de így még arra se kapnak időt, hogy azt az ellenvéleményt komolyan átgondolják és megfogalmazzák. Mondhatnánk: nem baj, a pénzükért (a mi pénzünkért) dolgozzanak pünkösdkor is! Ez rendben van, de hogyan kerítsék elő a kétnapos ünnepen a szakértőket, tanácsadókat, akikre szükségük lenne? Hogyan egyeztessenek az általuk fontosnak tartott érdekképviseletekkel? Ma pedig egy órakor már kezdődik az ülés, a többszáz kilométerre lakóknak is Pestre kell érniük, interpellációk és kérdések vannak, aztán szavazások, és egy csomó vita szintén késő estébe nyúlóan, nem lehet a szerdai témákkal foglalkozni.

Ami tehát itt folyik, az olyan durva visszaélés a hatalommal, hogy a parlamentet szinte illegitimmé teszi, hiába igaz, hogy szabadon és demokratikusan választották. És ezt még csak nagyon szőrmentén tette szóvá az Európai Unió, amelynek többi tagállamában, legalábbis a hagyományos demokráciákban, mindez elképzelhetetlen.