A NaNE Segélyvonal egykori, alapító ügyvezetőjeként újra és újra szomorúan szembesülök a széleskörű női szolidaritás honi hiányával. A feminista mozgalmakban világszerte jól ismert ön- és közösségromboló jelenség pallosa ráadásul úgy sújtott le a parlamentben a sarkalatos női érdekekért – ideértve a családon belüli erőszak külön jogi tényállásáért – legaktívabban lobbizó Ertsey Katalinra, hogy nálunk a nőjogi mozgalom még igencsak gyerekcipőben jár.

A "NaNE Önkéntesei" aláírással az online fórumokon megfuttatott "nyílt levél" szerintem lehangoló, tankönyvi példája a nők ellen a nők által elkövetett verbális és lelki erőszaknak.  Ugyanis Ertsey Katalint ebben a formában tetemre hívni a nők elleni/családon belüli erőszak kérdésében legalább olyan abszurd, mint amikor az egykori Feminista Hálózatot tetemre hívta egyik saját prominens alapító tagja a magyarországi feminizmus "elsikkasztásával" vádolva, – pontosabban: megrágalmazva – amiért nem oldotta meg a magyarországi nőkérdés összes rákfenéjét. Ha 1994-ben, amikor a NaNE Segélyvonal indult, lett volna legalább egyetlen Ertsey Katalinhoz hasonlóan kérlelhetetlenül elkötelezett képviselőnk a parlamentben, ma már jóval előbbre tarthatnánk.

Ám ez a nyílt levél – melynek néhány kritikai észrevételével feministaként, s korábbi segélyvonal-önkéntesként egyetértek – szerintem nem más, mint a  jószándékú “szakszerűség” köntösébe bújtatott becsmérlés, leszólás, agyagba döngölés. Üzenete lényegében ez: Na, ide figyeljen, Katika, ezt így kell csinálni, nem úgy, ahogy maga, és különben is, maga egy nőverő hülye. (Az, hogy egy országgyűlési képviselőnek más a dolga, mint egy segélyvonal munkatársának, és a médiában nem közvetlenül, a konkrét áldozathoz szól, hanem – a címben rögtön jelezve – minden bántalmazott nőhöz, egyértelmű volt az olvasónak, kivéve a levél íróinak.)

A nol.hu-n május 22-én megjelent, Varga Dóra által jegyzett NaNe-nyilatkozat pedig a kegyelemdöfés. Mindeközben Ertsey Katalin markánsan, hangosan, szenvedélyesen, "verte az asztalt" a parlamentben és lobbizott a színfalak mögött, hogy a törvényhozáson végre átmenjen valami, ami talán ténylegesen segíthet majd a bántalmazott nőkön, gyerekeken, férfiakon. Ezt  sem a NaNE "nyílt levele", sem a nol.hu által közölt NaNE-vélemény egy szóval sem említette, ily módon egy kalap alá véve Ertsey Katalint a tudatlan, faragatlan tahónak beállított, egyébként valóban elkeserítően patriarchális és vérlázítóan macsó országgyűlési képviselőkkel, köztük feleségverőkkel, nőbántalmazókkal. Gyakorló újságíróként teszem hozzá, komoly szakmai, etikai vétség, hogy a személyében támadott felet Varga Dóra – úgy tudom – meg sem kereste,  hogy megkérdezze, ily módon tényként kezelve a nyilatkozat állításait. De aki valóban így vélekedik Ertsey Katalinról, vagy nem ismeri tényszerűen az elmúlt három évben – és már jóval korábban is – végzett munkásságát a női emberi jogok érdekképviseletében, s emberként sem tud róla semmit, vagy ezeket tudatosan elhallgatja.

Ebből világosan kiderül, hogy itt egy szakmainak álcázott, valójában Ertsey Katalin megsemmisítésére, személyének nyilvános megalázására irányuló támadás folyik.

A nőmozgalmakban oly gyakran előforduló "becsmérlés" ("trashing") jelensége, az egymás támogatásának hiánya, a rosszindulatú támadások, a mozgalmi belviszályok pedig óhatatlanul keserű csalódottsághoz és kiábrándultsághoz vezetnek. "A becsmérlés valójában nem nézetkülönbségekről, vagy kritikáról szól. S célja nem a véleménykülönbségek feltárása vagy feloldása. A becsmérlés lejáratásra és megsemmisítésre törekszik" – írta Jo Freeman (1945–, amerikai feminista, politológus) 1976-ban a becsmérlés dinamikájáról, mely máig él. Az eszközök változatosak. Becsmérelni lehet a színfalak mögött, szemtől szembe, csoportban, és – mint Ertsey Katalin esetében – kendőzetlen megbélyegzéssel a teljes nyilvánosság előtt.

A becsmérlő dinamika fogságában Ertsey Katalin minden lehet, csak szép és okos nem. A NaNE "nyílt levele", s a számtalan online komment irreális, teljesíthetetlen elvárásokat támaszt vele szemben, melyeket a kétharmad erőszakos, nőellenes közegében nem teljesítvén ugyanezek "legitim" dühének célpontjává vált. Bármely módszert alkalmazza is, a becsmérlés elsősorban a megtámadott személy becsületességébe gázol bele, megkérdőjelezvén az illető motivációit. A becsmérlés nem konkrét cselekedet vagy gondolat elleni támadás, hanem a személyt magát veszi célkeresztbe. A támadás célját úgy éri el, hogy a becsmérelt személy végül érezze úgy, hogy az ő személye árt az ügynek és ezen csak úgy tud változtatni, ha többé nem létezik, ha személyként megsemmisül. Ezen érzelmeket csak tovább fokozza, hogy a becsmérlés a megtámadott személyt elszigeteli barátaitól, támogatóitól, akik előbb-utóbb elhiszik, hogy csak a hallgatás mentheti meg őket is a becsmérlők kórusától, melyet elhallgattatni nem lehet.

Abszurdnak tartom tehát Ertsey Katalint a feleségbántalmazókkal egy lapon említeni. Felvilágosításnak, érzékenyítésnek álcázott becsmérlése, nyilvános pellengérre állítása szerintem csak annak az ügynek árt, amelyért egyébként – mint a NaNE és más fantasztikus női civil szervezetek is – szívvel-lélekkel oly sokat tettek és tesznek.

A magyar női civil szervezeteknek szerintem masszívan Ertsey Katalin mögé kellene állniuk, miközben persze érzékenyíthetnénk őt abban, amiben valóban érzékenyülnie kellene-lehetne, amire ő mindig is nyitott volt és most is az. Az elkövetkező év különösen fontos, hiszen jelöltállítás folyik a pártokban. Vajon hogyan fogunk meggyőzni fiatal, elszánt, bátor és rátermett nőket arra, hogy vállaljanak képviselőjelöltséget, ha arra számíthatnak, hogy az első adandó alkalommal kivégzik őket azok, akiket elkötelezetten képviselnek?

Az előrehaladásra kéne tehát összpontosítanunk, akkor is, ha ez idegtépően lassú és tökéletlen. S a tökéletesért még lányainknak, s az ő lányaiknak is foggal-körömmel meg kell majd küzdeniük.

A feminizmus politikai, emberi jogi mozgalom, melyben sokféle világnézetű, politikai beállítottságú nő a patriarchátus gyakran brutális társadalompolitikai terepén és közegében küzd a változásért. Megfontolva lépdelők és radikális paradigmaváltást követelők egyaránt vannak köztünk, ki-ki vérmérséklete, egyéni, civil szervezeti, politikai lehetőségei szerint. A politikai döntéshozatal színterén áttörést elérni pedig csak egymással szövetségben, kikezdhetetlen női szolidaritással lehet elérni.

Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen – ennek rövidítése a NaNE. És ha komolyan gondoljuk, hogy együtt, akkor a valódi női szolidaritás felé vezető rögös úton az első, s tán legradikálisabb lépés a nők ellen saját mozgalmi berkeikben elkövetett nők elleni verbális és lelki erőszak elengedése lehetne.

A szerző a NaNE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Segélyvonal alapító ügyvezetője, a Feminista Hálózat egyik alapító tagja