Magyarország Kormánya remek, kis bulit szervezett nekünk. Végre mindenki együtt volt, és jól érezte magát. Kifogástalan munkakedvű hírlapírók és tévések, zöldfülű és rutinos anarchisták, büszke és felszabadult meleg párok, és persze annak az elhanyagolható számban megjelent kisebbségnek a tagjai is, akiket leginkább célcsoportnak volna érdemes nevezni, és akiket nagy szeretettel és megértéssel fogadtunk. Elvégre a tánc mindenkié.

Olvasom a beszámolókban, hogy botrány, hogy megzavarták, hogy fújoltak, de ez nem igaz. Ez bulvárkacsa. Valójában az történt, hogy mi ott mindannyian egy olyan barackfáról álmodtunk, amely alatt együtt táncolni kellemes és hasznos, ahol talpaink feszt egymásra lépnek, úgyis mondhatnám, hogy lépten nyomon, arról már nem is beszélve, hogy kezeink milyen mértékben érnek össze, és a szemünkből a boldogság fakító fénye hogyan űzi el a fellegeket a budai vár egéről.

Ha a kedves olvasók közt akad olyan, aki nézte annak idején a magyar televíziózás történetének általam legsikeresebbnek tartott – és manapság méltatlanul nélkülözött – műsorának, a Szexi vagy nemnek az adásait, az pontosan tudja, mit jelent, ha azt mondom: a Táncos Párválasztó szexi. A fejére 10 pontot adnék, a testére szintén 10-et, a kisugárzására pedig pusztán azért adok 9-et, mert a Budavári Siklóra egyelőre nem válthattak kedvezményes jegyet a rendezvényre érkezők, illetve 350 forint volt egy sonkás zsemle, és 450 a szlovén dobozos sör.

(Ehhez a cikkhez itt lehet hozzászólni.)