„A magyarok harmadának egyáltalán nincs barátja. … Mint minden igazi járványban, itt is tehetetlen az egyén. Az államnak mint legfontosabb aktornak kellene kezébe vennie a privilégiumbotot és katalizálni vele a társasságot.” – Vajon kitől származik ez az idézet? Harrach Péter? Semjén Zsolt? Orbán Viktor valamelyik társadalompolitikai tanácsadója? Nem. Nagy N. Péter írta a Népszabadságban, hét évvel ezelőtt, állami barátkozás-ösztönzést szorgalmazva.

Kérése meghallgattatott: elindult az államilag szponzorált társkereső rendezvénysorozat. Mellékesen: ez persze jól mutatja, hogy valójában milyenek azok az államok, amelyek teljesítik az emberbarát, progresszív baloldal kollektivista lázálomban fogant kéréseit, pontosan olyanok, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Az egész ötlet annyira végletesen bizarr, hogy nem is érné meg rá szót vesztegetni, ha nem látszana belőle mindennél tökéletesebben, a jelenleg kormányzó ideológiai tömbnek (amit még létező jobboldalnak se neveznék, inkább a szocialista napközis tanárok hirtelen felemelkedéséről van szó) mennyire fogalma sincs a ma létező társadalom szokásairól, az elmúlt 3-400 év demográfiájáról és gazdaságtörténetéről, valamint a világtörténelem további számos alkalommal megismert folyamatairól.

Mindenekelőtt: egészséges lélekkel senki nem beszél bele, hogy másvalakinek, pláne tőle teljesen független egyéneknek milyenek a párválasztási szokásaik. Pont. Még úgynevezett magasabb cél érdekében sem. Pont. A továbbiakban arról lesz szó, hogy ez nemcsak erkölcstelen, de totálisan értelmetlen és garantáltan működésképtelen ötlet.

A kormányzati alapvetés valahol az, hogy sok a szingli (szinglihorda, egyenesen), ha ezen változtatnak, akkor felpörög majd a házasodási kedv, és megszületnek a szép magyar gyerekek. Mondjuk ez még mindig jobb ötlet, mint amikor Matolcsy György jelenti be, hogy beindítja a népesedési programot, de ettől még rögtön az első, sokat hangoztatott alapfelvetés hamis, amely szerint a 30 év alattiak körülbelül 90%-a egyedülálló. Igen, a népszámlálási kocka szerint az, mert nem él harrachpéteri értelemben vett családban, de esetleg még tartós élettársi kapcsolatban sem, ettől függetlenül sokan vannak, akik nem egyedülállók, valamilyen partneri kapcsolatuk van. Nem szorulnak megmentésre. Aki pedig esetleg szenved az egyedülléttől, valószínűleg az sem erre a rendezvényre fog elmenni, hacsak nem kifejezetten intelligenciahányados szerint kontraszelektált társaságból akar párt választani, ami azért nem egy optimális stratégia. A kicsit is értelmesebb célközönség ezt a rendezvényt egyszerűen elkerüli, olyannyira, hogy még a Facebook-oldalt is be kellett csukni a kínos hozzászólások miatt.

De tegyük fel, hogy valami csoda folytán a rendezvény mégis népszerű lesz, és új párok tömegei alakulnak ki. Segíteni fog ez a magyar demográfiai helyzeten? Nem. Véssük ugyanis eszünkbe azt az alapigazságot, hogy a termékenységi ráta gyakorlatilag minden iparosodott, viszonylag fejlett, jómódú népcsoportban olyan alacsony, hogy a népességfogyás garantált, és sehol nem találtak ki olyan népesedéspolitikát, amelyik ezt képes lett volna megfordítani. Az okokról el lehet vitatkozni, számos társadalmi, gazdasági folyamatot lehetne felhozni magyarázatképp, ettől még a tény tény marad, és sem a családtámogatási rendszerek, sem az abortusztilalom, sem a párválasztó show, sem semmilyen ideológiai tréning nem változtat ezen.

Ezzel együtt kell élni, ez egy olyan körülmény, amit a fejlett országok népesedéspolitikájában premisszaként kell elfogadni. Hogyne, a családtámogatási rendszerek segítenek azoknak, akik amúgy is vállalnak gyereket, de önmagában semmilyen pluszpénz vagy -szolgáltatás megléte nem fog jelentős ugrást eredményezni, ugyanis az az időszak, amikor a pluszerőforrások automatikusan népességnövekedést és így stagnáló életszínvonalat generáltak, az iparosodott társadalmakban elmúlt. Nem lehet finomabban megfogalmazni, ez a demográfiai trend jelenleg körülbelül olyan bizonyosságú, mint a Newton-törvények, és valószínűleg csak akkor fog megváltozni, ha valami újabb forradalmi változás következik be az emberiség életkörülményeiben. Nincs olyan politikai erő, még a legdrasztikusabb diktatúra sem, amely ezen hosszabb távon változtatni tudna.

Ha ezt a nem túl könnyen elfogadható, de alapjában mégiscsak egyszerű tényt megértettük, akkor ideje elgondolkodni, mi is változtathatja meg Európa demográfiáját, és a válasz szintén egyszerű: a bevándorlás. Ha a világ egyik részén jelentős jólét és elöregedő társadalom van, a másikon meg növekvő, de szegény tömeg, akkor a jelentős népvándorlási mozgalmak elkerülhetetlenek, és a totális háborún kívül más nemigen állíthatja meg őket.

A nem túl szofisztikált közhiedelem szerint a bevándorlók elsősorban a jóléti rendszer miatt jönnek Európába. Nos, ez nyilván vonzó szempont, de ne felejtsük el, hogy a gazdaságilag fejlett vagy jó fejlődési potenciálú területek akkor is vonzzák a bevándorlókat, ha nincs svéd szociális rendszer. A XX. század eleji Amerikában sem volt, mégis tömegével zarándokolt oda boldog-boldogtalan. A jóléti rendszerek megléte egyébként hosszabb távon az integráció akadálya, mintsem segítője, mert merő jóindulatból lehetetlenné teszi a bevándorlók versenyét a munkaerőpiacon (olcsóbb, jobb munkavégzéssel, mint a védett őslakók).

Szóval el kell fogadni, hogy a bevándorlásnak köszönhetően közép- és hosszabb távon bizony jelentős változás fog beállni az európai népesség összetételében. A most „soknak” érzékelt, és a jóléti rendszerrel félrekezelt néhány százaléknyi bevándorló népesség csak a kezdet. Ez is tény, nem kerülhető el sem határőrizettel, sem úgy, hogy „teleszüljük a Kárpát-medencét”. Itt Európának egy feladata lehet, az európai kultúra átörökítését garantálni, de a Nemzeti Együttműködés Rendszere deklaráltan nem ezt a célt szolgálja. A NER-nek a belső-ázsiai stílus sokkal jobban megfelel, csak hát annak a terjesztéséhez megint felesleges párválasztó show-kat indítani, a magas rangú diktátorok és oligarchák preferálása a bevándorlás terén sokkal tisztább és őszintébb megoldás.