Kisebbfajta hiszti alakult ki a magyarországi politikai jobboldalon, miután a francia nemzetgyűlés néhány hete elfogadta a homoszexuálisok házasságáról és gyermekek lehetséges adoptálásáról szóló törvényt. Arra, hogy rendkívül szenvedélyes vita bontakozott ki  a melegházasságról Franciaországban is, nem kell külön kitérnem: meglehetősen bő terjedelemben adtak hírt a jobboldali médiumok a "deviánsok" elleni tiltakozásokról, miszerint a döntés roncsolja a hagyományos családi modell és a házasság intézményét. A rengeteg negatív vélemény és kritika mintha elhomályosította volna a franciák hatalmas történelmi sikerét egy jobb, egyenlőbb és igazságosabb világ felé.

Bár François Hollande miniszterelnök még a választási kampánya során nyíltan beszélt ebbéli szándékáról, amelyet akkor a franciák 56%-a támogatott, a kellemetlen gazdasági intézkedések után Hollande támogatottsága ez ügyben megfordult. Lehetséges, a törvény időzítése nem volt szerencsés, a törvény egy olyan időszakban született, amikor mindenki csak a munkanélküliségről beszélt. Elképzelhető, Hollande úgy végzi, mint Mitterand: elődjének sem sikerült kivezetni az országot a gazdasági krízisből, de a halálbüntetés eltörlésével bevonult a történelembe.

De vajon nekünk magyaroknak mit jelent ez a törvény, milyen gyakorlati következményei lehetnek, és miben tévednek a jogkiterjesztés hazai és külföldi ellenzői? Vajon mit hozhat a jövő? Egyáltalán: most akkor sértik az alapvető emberi jogokat azok az országok, amelyekben a melegházasságot nem engedélyezik?

No law is gonna change us

A homoszexualitás egy velünk született dolog, nem betegség vagy deviancia, csupán rendkívül tarka és sokszínű társadalmaink egyik eleme. Ha már nem diszkriminálunk embereket, mert más a bőrük színe, alapos okunk lenne elgondolkozni jelenlegi jogi szabályainkon, vajon miért diszkriminálják ezeket az eltérő szexuális érdeklődésű embereket, vajon miért nem garantálunk számukra azonos jogokat. A betallózott zenében Macklemore így rappel: „No law is gonna change us we have to change us.“ És hozzáteszi: „But it’s a damn good place to start.“

A világon összesen tizennégy országban lehetséges homoszexuálisok közötti esküvő, amelyhez természetesen még hozzászámolhatunk számos olyan országot – így Magyarországot is – ahol az úgynevezett bejegyzett élettársi vagy partneri viszony engedélyezett, igaz, ezekben az országokban a melegek jogilag nem egyenlőek a többséggel. Eközben egészen biztosan több mint tizennégy ország alkotmányában vagy alaptörvényében ott szerepel előkelő helyen az Emberi Jogok Nyilatkozata, amely első cikkelye így hangzik: "Minden ember szabad és egyenlő joggal, méltósággal rendelkezik. Az alapvető emberi jogok és a szabadság elválaszthatatlan, elidegeníthetetlen, sérthetetlen és visszavonhatatlan." A harmadik cikkelyben ez olvasható: "Az alapvető jogok mindenkit megilletnek, faj, bőrszín, nyelv, hit vagy vallás, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzetre való különbségtétel nélkül".

Amennyiben a mai napig léteznek még olyan országok, ahol eltérő szexuális életet folytató emberek nem rendelkeznek hasonló jogokkal, mint azok, akik szexuális orientációjukat tekintve a többséghez tartoznak, akkor a törvény kiterjesztett értelmezésében elmondhatjuk, hogy ezek az országok – így Magyarország is – súlyosan sértik az emberi jogokat.

Csökkenő házasságok, emelkedő válások

A polgári házasság intézménye roskadozik, az emberek egyre kisebb számban házasodnak szerte a világban, miközben a válási arányok elképesztően magasra szöktek, évtizedek óta már minden második házasság végződik válással. Ennek a vitathatatlan ténynek tükrében nem érdemes a házasság intézményének roncsolásáról beszélni, amennyiben azt kiterjesztjük a homoszexuálisokra: egyes országokban a melegek között alacsonyabb a válási arány, mint a heteroszexuálisok körében.

Az egyházi házasság intézménye még inkább romokban, valóságos mélyrepülésről beszélhetünk, a legutolsó statisztikák alapján például Magyarországon is elképesztő mértékben felgyorsult a szekularizáció. Ráadásul az egyház morálisan sincs toppon, sok esetben a homoszexuálisok kapcsán Szodomáról és Gomorráról hallani a szószékekről, pedig a Biblia azt is mondja: Isten mindenkihez irgalmas, aki azt kiérdemli, szeresd felebarátodat, mint magadat. Vajon azokat miért nem szeretné, akik homoszexuálisoknak születtek?

Képmutató katolikusok, öngyűlölő melegek

Itt persze elsősorban az adott egyházi személy és maga az egyház interpretációján múlik a jóindulat, amely intézmény napjainkban meglehetősen ellentmondásossá vált, gondolok itt elsősorban a katolikus egyházra. Nincs itt kérem semmi meglepő: ott, ahol időről időre felröppennek fiatal fiúcskák megerőszakolásáról szóló pedofil botrányok, vagy a római melegbárok és klubok felett kifejezetten papok számára rendelkezésre álló apartmanokról szóló hírek, ott a homoszexualitás ellen érvelni nem több, mint képmutatás.

Bizony ez lehet az oka, hogy sok vallásos, istenhívő homoszexuális gyakran hatalmas traumát él meg a templomokban, amelynek következtében elfojtja szexuális orientációját, vagy egyenesen harcolni kezd ellene. Amit persze később a melegházasságok ellenzői kéjesen orrunk alá dörgölnek: lám, maguk a melegek is ellenzik az azonos neműek házasságát.

Adoptálás – meleg házaspároknak?

Ez a téma talán még ellentmondásosabb, mint a melegek közötti házasságkötés. Itt is érdemes néhány ténnyel megismerkedni: biológiai szempontból a homoszexuálisok terméketlenek, éppúgy, mint a terméketlen heteroszexuálisok. Ezenkívül rengeteg olyan heteroszexuális pár létezhet, akiknek lehet gyermekük, de nem akarnak. Csakhogy a törvénykezés nem teszi lehetővé nemhogy a homoszexuálisok, de sok esetben a heteroszexuálisok számára sem, hogy gyermeket fogadjanak örökbe.

Eközben Magyarországon minden hetedik gyermek egy szülővel él, akiknek a túlnyomó többsége egyszerűen normálisan és rendezett körülmények között nő fel. Nem bizonyított, hogy a nem teljes családokban felnövő gyermekek problémásak lennének, talán azt kellene felismerni, hogy a gyermekek számára, különösen hároméves korig, szeretetre és figyelemre van szükség, bárkitől.

Mit hozhat a jövő?

Kedves magyar politikai jobboldali véleményalkotók, magukat helytelenül újkonzervatívnak nevező ultrakonzervatív bloggerek! Az a vád, amelyet a tradicionális család megsemmisítéséről szól, bullshit. Hasonlóan ahhoz, amikor néhányan az esküvő intézményének károsodását emlegetik. Bármekkora buli is van a csűrben nálatok, a pajtán kívül a 21. század igazi mérföldkőnek látszik, amely végre képes felmutatni új mintát, például a család egy sokkal szélesebb koncepió lehet a jövőben, mint csak egy férfi és egy nő kapcsolata – ahogy ezt megszokhattuk a tradíció alapján – a születéstől a halálig.

A család egy olyan háztartás lehet, amelyben személyek élnek, akik szeretetet és menedéket nyújtanak a fiatalabbak és védtelenebbek számára, legyen az a saját vagy örökbefogadott utóduk. Gondoljunk bele: az őskorban az emberek csoportokban éltek, a család fogalma ismeretlen volt számukra, az ókorban az emberek nagy közösségekben éltek egy vezetővel az élen, a gyerekeket közösen nevelték, mint Spártában. Az emberiség történetével összehasonlítva a család története rendkívül fiatal és folyamatos fejlődésben van. Miért ne lehetne reformokkal javítani rajta, stabilizálni, amennyiben huzamosabb ideje már válságban van?

Nekünk magyaroknak itt a végeken azért izgalmas ez törvény, mert egy újabb, de valódi társadalmi forradalom szemtanúi lehetünk. A melegházasság engedélyezésével Franciaország és az Európai Unió is belépett a 21. századba.