Hát persze, hogy nem nyalunk. Véletlenül sem tudjuk, miért jutott eszünkbe a nyalás, amikor a miniszterelnököt dicsérjük, de valamiért csak eszünkbe jutott, mert rögvest cáfolni kellett.

"Én ott voltam másokkal egyetemben, (…), amikor lépések tömkelegét tette meg Orbán Viktor a nagybányai cianid-szennyezés kapcsán. Le a kalappal előtte. Nem nyalás a részemről, ott voltam, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket ott megtett. Képviselő asszony, a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára." Így és nem másképp kell ezekkel beszélni. Lehet más, ne vicceljünk. Jó csaj, csak kicsit elszállt vele a ló. És ostoba. Attól ostoba, hogy meri bírálni Vik... miniszterelnök urat, aki ott volt a szennyezés kapcsán. Meg egyáltalán.

Nem nyalunk. Mi csak lojálisak vagyunk (bár ez nem volt mindig így, és ezt ma nagyon sajnáljuk). Nem is titkoljuk. "Én két dolognak szeretnék megfelelni: a környezet- és természetvédelem, illetve a vízügyek területei által megkövetelt elvárásoknak, illetve a miniszterelnök úr elvárásainak" – nyilatkoztuk. És ha választani kell? – kekeckedett velünk a lap. "Akkor a miniszterelnök úrnak akarok megfelelni." Akkor is, amikor a vörösiszap-ügyben azonnal felfüggesztettük a MAL Zrt. tevékenységét. Akkor is, amikor szakértő híján saját volt személyi titkárunkat nevezzük ki szakhatóság élére. Akkor is, amikor önkezünkkel vagyunk kénytelenek leállítani egy autópálya-építkezést, vállalva, hogy megkerülve a jogi utat, órákig állhatunk önnön dugónkban.

Lojalitásunk alapja, hogy aki miniszterelnök urat bírálja, azt csak leugatni érdemes, érvelni vele nem. Ilyenkor vissza kell utasítanunk azt a sok butaságot és baromságot, amit mondott. A név szájra vételét meg honnan is vettük? Ja, megvan, honnan ragadt meg: "Isten nevét szádra hiába ne vedd!" Ezzel el is helyeztük magunkban miniszterelnök urat.

Csak a Tarlósnak föl ne tűnjön, hogy ha felcsapjuk időnként a Bibliát, mindig az Ószövetségnél nyílik ki.