Például népszavazással ne. Vagy ha mégis, akkor tessék adekvát kérdéseket népszavazásra feltenni, nem pedig oda nem illőket, különben igen hülyén veszi ki magát, ha a valós problémáról rosszul feltett kérdésekkel megszavaztatott nép érdeklődés hiányában érvényteleníti a referendumot, igen magas labdát kínálva a Habony-műveknek.

Itt van tehát ez a trafikügyi népszavazás. Két baj van vele: a műfaja és a kérdései. Sajnos egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy a trafikmutyi olyan széles körben érzékelhető biztosíték-kivágást eredményezett, mint azt józan ésszel feltételezhetnénk. Az pedig pláne rossz ötletnek hangzik, hogy a jogállam, a parlamentarizmus leépítése miatt most mindent, amit csak lehet, népszavaztassunk meg ("lényegében mindenről lehessen népszavazást tartani, ami az Országgyűlés hatáskörébe tartozik"), svájci mintára, ja, persze, mert nálunk a kantonok is pont olyanok, mint ott.

Négy hónap alatt tehát kell 200 ezer aláírás a következő két kérdésre: "Egyetért-e Ön azzal, hogy (...) a legnagyobb kereskedelmi árrés mértéke a dohánytermék – adókkal nem csökkentett – kiskereskedelmi eladási árának 3,33%-a legyen?”, valamint "Egyetért-e Ön azzal, hogy (...) a dohányboltban csak dohányterméket lehessen forgalmazni?” Biztos, hogy ez a két legsúlyosabb gond a rendszerváltás óta eltelt idő egyik legkomolyabb (vagy talán a legkomolyabb), államilag szervezett és végrehajtott korrupciós ügyével? Az utólag, valóban arcátlanul megemelt árrés meg az, hogy az ily módon újraosztott piac trafikjaiban mást is lehet kapni, nemcsak cigit?

Ennek a népszavazásnak az a különlegessége, hogy – a kezdeményezők jó szándéka dacára – sikere és bukása egyaránt a rezsim trafik-korrupciós ügyét legitimálná. Akkor is, ha a Fidesz van annyira ostoba, hogy egyáltalán reagáljon rá. Mindkét kérdés megkérdőjelezetlenül hagyja a botrány keletkezését, a kétséges, szubjektív kritériumokkal jellemezhető pályáztatást (amelyről még a két teszetosza ellenzéki párt is legalább kimondta, hogy újraírnák, még ez is valamibb ennél). A pártokat nem igazán érdekli ez a népszavazás, nahát, hogy meg vagyunk lepve.

Tényleg ez a gondunk a trafikmutyival, az árrés? És ha csökken, plusz még kivesszük a boltokból a kólát meg a kávét, akkor máris minden oké? Csapataink harcban álltak, és győztünk?

A kezdeményező fő reménye most a bukottak és az érdeksértettek valószínű, sok tízezres koalíciója, de azért jobb, ha nem reménykedik: ez a trafikügyi izé nem az a szimbolikus, rendszerdöntő referendum lesz, mint volt anno a "szociális népszavazás" című sikeres gigablöff. Ahhoz egy kicsivel több kell.