Ezt olvasom ma a hvg.hu-n: „Mesterházy Attilát kérdezték az MSZP új tanácsadó testülete egyik tagja, Lendvai Ildikó véleményéről is, amely ellentétes saját korábbi nyilatkozataival. A szocialisták volt elnöke ugyanis a napokban több sajtóorgánumban is azt mondta, nagy veszélyt jelentene Gyurcsány Ferencet kihagyni az ellenzéki együttműködésből.

A szocialista párt jelenlegi vezetője erre reagálva pártja minden tagját óvta attól, hogy érzékeny és fontos kérdéseket nyilvánosan vitasson meg. Kiemelte, a szocialista párt elnökeként elvárja, hogy az MSZP házon belül rendezze a vitás kérdéseket, és azokat ne vigye folyamatosan a nyilvánosság elé. Elmondása alapján korábban ez volt pártja egyik hibája, amit vezetésével az elmúlt 2-3 évben igyekeztek elkerülni.”

E sorok írója a hvg.hu-n is többször bevallotta már, hogy nem tartozik a Gyurcsány-rajongók közé. Finoman szólva. Úgyhogy hagyjuk a Mesterházy-Lendvai vita tartalmát! A magyar demokrácia szempontjából ugyanis az sokadrangú ahhoz képest, amit most itt Mesterházy a nyilvánosság alapvető joga elleni merényletként elkövetett. Nem először. És persze nem ő követte el először. A rendszerváltás óta nagyon sokan elkövették ezt már minden parlamenti pártban. Nincs is értelmes, konstruktív közéleti vita a nyilvánosság előtt! Csak az egyes pártok kollektív kinyilatkoztatásai megengedettek.

Aki beszáll a politikába, annak elvész a nyilvános véleménynyilvánításhoz való joga. A szabad vélemény marad a „civileknek”. Azokkal meg úgysem kell foglalkozni, nem veszélyesek a hatalomra. Ez a nagy magyar, és k-európai demokrácia! Ezért totyogtunk el éppen idáig, ahol most totyogunk. Ezért vész el szép lassan minden szabadságjog, amit az 1989-es kiegyezés az induláshoz megadott nekünk.

Tegnap például a „habeas corpus” sok évszázados európai alapjogát vette el tőlünk a magyar országgyűlés. Ellenzéki támogatással. Minimum sikítania kellett volna azoknak, akikben még maradt valami szabadságvágy! De nem lehet itt kérem, sikítani se, senkinek. Tiltja a pártfegyelem.

Aki pedig nem pártkatona, az csak outsider lehet. Ő nem érdekes.

Nyugat-európai barátaink sírva nevetnek a lenini pártfegyelem elvének általános k-európai továbbélésén. Sokan azért még hisznek abban, hogy egyszer igazi európaivá válhatunk. Addig is marad nekünk Viktor vezér. És az ő epigonjai.