A fideszes képviselő köszöni munkatársunk kérdését, de inkább továbbmegy, azt tanácsolja, inkább gyártsunk videót, értsd: ahogy szoktunk, bajai videó, muhaha, karjait a kérdés hárítása céljából járás közben kb. 30 fokra eltartja lábaitól, sietősen továbbáll. A fideszes képviselőnek neve is van, Törő Gábornak hívják, az ő hátával zárul ez a rövid, szociográfiai mélységű videó, mert természetesen betartottuk képviselő úr javaslatát, és gyártottunk videót. A kérdés egyébként, amit képviselő úr ily módon került meg, az volt: miért kell még idén, sürgős eljárásban megszavazni a tankönyvek államosítását.

"Nem tudok erről a kérdésről nyilatkozni" - nemnyilatkozza Révész Máriusz, a parlament oktatási bizottságának tagja. Meg fogja szavazni? - kérdi riporterünk. "Igen." Az oktatási bizottság tagjának tekintete őszinte, a szem meg se rebben. Szalay Péter, ha ez egyáltalán lehetséges, még őszintébb, ez mondjuk következhet alulinformáltságából is: "Nem tudom, miért kell megszavazni." Pálffy István gyors, paternális kioktatással reagál: "Először is a kérdés sem pontos ugye, tehát ha elolvassa az indítványt, akkor arra kap majd egy magyarázatot is, és ott van az indoklás is." Köszönjük, képviselő úr. Őszinte még Spaller Endre, aki szerint "ha ez lesz a frakció döntése, akkor természetesen" megszavazza az államosító indítványt, és őszinte a maga módján Hargitai János is, hiszen nyilván így gondolkodik arról, mirét nem kell piac a tankönyvek terén: "Az állam nem lehet érdekelt abban, hogy szamárságokat tanítson."

Papírforma szerint a legőszintébbnek az oktatási bizottság elnökét, Pokorni Zoltánt tarthatnánk, hiszen őróla köztudott, hogy nem szívleli ezt a fajta über-államosítást, úgyhogy válasza a fenti kérdésre: "Az előterjesztő, Balog Zoltán tud erről nyilván érdemben nyilatkozni, én nem." És bevallja, ő nem is fogja megszavazni. Jó, ez korrekt. De ha idáig eljutott, miért kell sunnyogni? Mi vesztenivalója lehet még? A nyilvánosság egyik kamerája nem érdemel rövid, sokat sejtető címszavaknál többet?

És akkor még nem is beszéltünk az Indexnek adott, szintén sejtelmesen belső ellenzéki nemnyilatkozatáról, amelyben, mintha a fogát húznák, elmondja: "Sokféle gyerek van, sokféle tanulási út, nem fedi le a két tankönyv ezt a sokféleséget, személyre szabott oktatásra van szükség, ehhez a két tankönyv kevés." Ezért javasolt felforgató módon egyenesen háromféle tankönyvet, de a bizottság ezt már a laissez faire tetejének tarthatta, mert levette napirendről. Amúgy "nem kívánok erről beszélni", hát persze.

A hvg.hu és az Index videóiban megszólaló sietős, őszintén alulinformált, kioktató és sunyi polgártársaink foglalkozása: országgyűlési képviselő. Ők egy szép nagy házban dolgoznak, és mi fizetünk nekik pénzt azért, hogy ez a dolgozás a mi érdekünkben történjék, végül is azért választottuk őket, de az a jó, hogy ha nem őket választottuk, akkor is a  mi érdekünket kell, hogy nézzék. De bármely érdeket nézzék is, döntésükért magyarázattal tartoznak, ennél lényegesen pitibb ügyekben is.

A parlamenti ellenzék rosszul teszi, ha a tankönyvpiac államosítását egyszerűen valami föld- vagy trafikszerű haveri lenyúlás narratívájába ágyazza. Ez akkor is hiba, ha mint várható, valóban haveri cégek kerülnek ismét helyzetbe. Ennek a sztorinak kicsit más a súlya, jelentősége: a kormányzat igényt jelentett be gyerekeink államosítására, és számos előkészítő lépés után eljött az idő agyuk uniformizált átmosására. Ilyen mértékű és minőségű tervutasításos őrületre még egyik szabadon választott kormány sem vetemedett. Ez most vetemedik. Gyermekeink gondolkodásmódja, világnézete, tárgyi tudása hamarosan ismét egy központi akarattól függ majd - és ez azért kicsit több egy szokásos NER-járulékos kárnál, ez magyar szintű világbotrány.

Választott képviselőink pedig félszegen-szervilisen mosolyognak, félszavakkal sokat sejtetően belső ellenzéket játszanak, nyilatkozva is csöndben vannak, pirosló arccal kedvesen kioktatnak. Aztán már csak a hátukat látjuk, azt nézhetjük, miközben azt javasolják, gyártsunk videókat.