A múlt hét ukrajnai eseményei alatt a kormány nagyrészt hallgatott, Martonyi János elrejtőzött, a nemzetközi tárgyalásokon a talán legkevésbé ciki államtitkára képviselte. Orbán Viktor meg kedvenc biztonsági szakembereivel helikopterezett.

Majd megszületett a magyarázat is: kivárnak és csendben figyelnek, hogy aztán a fiatal értelmiség bontsa ki az összes részletet. Ezek szerint azért kell kivárni és csendben maradni, mert Janukovics rövid távú, oroszbarát érdekeinek megfelelően átmenetileg kicsit jobb volt a magyar kisebbségek helyzete. Most tekintsünk el attól, hogy egészen eddig ugyanezek az emberek minden lehetséges alkalommal elmondták, hogy minek a puhapöcsű várakozás, tessék izomból belemenni a szomszédokba, és követelőzni, mert majd attól lesz jó a magyar kisebbségeknek, ez az érvelés számos ponton erkölcstelen és hibás.

Először is, a legfontosabb bármilyen időtávon, hogy a Szovjetunió szomszédai leszünk-e, hogy Putyin terjeszkedik-e tovább, stb. Aki nem érzi, hogy ennek milyen tétje van nemcsak a kárpátaljai, de minden magyar számára, az konkrétan hülye.

Másodszor. Janukovics és orosz kémekkel teletűzdelt adminisztrációja alapvetően az orosz kisebbség érdekében dolgozott, azonban azzal, hogy Orbán kinyilvánította, hogy ez mennyire jó a kárpátaljai magyaroknak, gyakorlatilag az orosz kisebbséghez kötötte a magyarokat ideológiailag, diplomáciailag. Ezzel hosszabb távon vélhetően nagy kárt okozott, nagyobbat talán nem is okozhatott volna, de ez már nem jut el a tudatáig.

Harmadszor, eleve elég kevés diplomáciai érvelés jut el a kormánytagok tudatáig, a NER-ben az ilyen megfontolások mindenféle gyanús trükknek tűnnek, itt a diplomácia nem a tárgyalásról és a kompromisszumokról szól, hanem arról, hogy érdekeink a kemény kinyilatkoztatástól érvényesülnek, és ha valaki ennek nem fekszik be, akkor a gonosz világ ellenünk van, amit gyújtó hangú publicisztikában írnak meg a kurzuslapok.

Negyedszer, ennek következménye az Orbán-kormány szomszédságpolitikájának tökéletes csődje, az, hogy azon kívül, hogy saját hatáskörben állampolgárságot osztogat, és stratégiai visszavonulásról beszélő inkompetens alakokat nevez ki fantomintézmények élére, az égvilágon semmit nem ért el. Nem csoda, tekintve, hogy a szomszédos országok magyar szervezeteit és egyéb pártjait is jókra meg rosszakra osztja, és utóbbiakról nem vesz tudomást, akkor sem, ha véletlenül a NER hatálya alól mentes szavazók döntése folytán kormányra kerülnek. Ilyenkor aztán a kormányzat csak néz, és nem érti, mi történt, de nem esik le neki, hogy a diplomáciának nem az a lényege, hogy egy-egy neki szimpatikus (de amúgy az ő érdekeivel nem is mindig egyező politikájú, lásd Fico-barátság) párthoz kell kötni mindent.

Ötödszor, Ukrajnában elég rég óta látható a mozgolódás ahhoz, hogy már rég el kellett volna kezdeni valamilyen informális kapcsolatot keresni a politikailag értelmezhető ellenzékkel. Bár a mostani tüntetők között nem csak ilyenek vannak, hanem a nacionalistáktól az EU-pártiakon át a fociultrákig mindenki, de nyilván nem csak azért bírt Sikorski, a németek meg a franciák mindenkivel rögtön tárgyalni, mert nagy nemzetközi hitelességük van, hanem mert az apparátusuk nyilván kapcsolatban volt egy csomó mindenkivel korábbról.

Ja, és Sikorski egyébként úgy avatkozott közbe, hogy Ukrajnában a magyarral megegyező méretű lengyel kisebbség él. De hát mit tud Sikorski, a régió egyik legelismertebb diplomatája a magyar jobboldali értelmiséghez képest.

Kövesse a Nyüzsi oldalát a Facebookon!