Drámai napokat élünk: orosz fegyveresek elfoglalták a Krím félsziget regionális parlamentjét, Berki Krisztián pedig megcsináltatta régóta esedékes herevasalását. Az élet azonban még ennél is kegyetlenebb: Tarlós István hamarosan átad egy fővárosi beruházást, amit nagyon nincs kedve átadni. Ilyen se volt még, eddig legalábbis a legtöbb politikus örült, ha kampányidőszakban átvághatja a szalagokat és választóit. De nem Tarlós István. És mivel Tarlós István a fővárosiak közlekedési érdekeire tekintet nélkül utálja a 4-es metrót, úgy döntött, meg sem hívja elődjét az átadásra.

Illetve ez így nem teljesen pontos. Tarlós ugyan valóban folyamatosan – és valószínűleg joggal – kritizálta a beruházás zavaros pályáztatásait, szerződéseit, egyre jobban elszálló költségeit, viszont volt idő, amikor kifejezte örömét "a tizenhét év után megkezdődött alagútfúrásnak", igaz, még jobban örült volna, ha Demszky Gábor "kis is tudja fizetni a számlát", a végére pedig már egészen megkedvelte (nem Demszkyt, a metrót), mi több, "munkája legmaradandóbb eredményének tekinti a vonal építését", már amikor nem éppen az a véleménye, hogy "ha nem változik semmi, legfeljebb egy-két évig” bírja. (Nem Demszky, a metró.)

A végre valahára elkészülő, talán még a lakásárakat is megdobó 4-es metró Demszky utolsó bosszúja – nem a budapestieken, hanem az országot és a fővárost irányító Fideszen, amely a projektet a legszívesebben rég befullasztotta volna. És mivel a Fideszhez hasonlóan Tarlós sem arról ismert, hogy lett volna gyerekszobája, úgy döntött, hogy feladja az európaiság maradékát is, kihagyja az átadásból a 4-es metrót szívügyének tartó elődjét. Erre rövid időn belül négy érvet is talált: a metró "alapjaiban egy elhibázott beruházás", az MSZP-SZDSZ folyamatosan "orbánviktorozott", akkor ott van a "botrányos metrószerződés ellenjegyzése", végül, a legszebb: "alapos okunk van feltételezni, hogy ok nélkül és gátlástalanul a miniszterelnököt és engem gyalázna válaszul az udvariasságunkra. Erre pedig nem adom meg az alkalmat."

Saját, jól felfogott nemzeti érdekünk, hogy a főpolgármester jövőbelátó, transzcendentális képességeit más területeken is kamatoztathassa. Ha Tarlós István ennyire jól látja, mit fog csinálni egy ember X nap múlva, akkor őt nemzetbiztonsági, katonai stratégiai, ill. külföldi hírszerzési vonalra kéne átállítani, hiszen fontos tudnunk: mit mond majd holnap Putyin vagy Obama egy adott kérdésről? Mi az EU jövője? És mit tervez Berki Krisztián, melyik testrészét akarja jövő héten kivasaltatni?

Demszky utolsó bosszújának persze szerves része az is, hogy Tarlósra marad a gyűlölt objektum átadása, az ezek szerint nem létező politikai babérok learatása. Hacsak nem gondolja meg magát és kéri föl Demszkyt az átadásra, ő maga pedig szépen (ha nem Tarlósról lenne szó, azt írnánk: elegánsan) távolmarad. Egy gonddal kevesebb.