Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere és fideszes parlamenti képviselő arról beszélt egy, a helyi LMP képviselője által készített hangfelvételen, hogy rabszolgaként tartják a Mórahalmon dolgozó romániai vendégmunkásokat, akiknek nincs joguk szabadon közlekedni, kifejezetten elzárják őket a családjuktól, ha pedig közterületre mennek, egyszerűen begyűjtik őket. A hír még április 6. előtt látott napvilágot, de kisebb mértékben befolyásolta a választásokat, mint Bokros Lajos. Pedig.

A felvétel tanúsága szerint a következő mondatok hagyják el Nógrádi száját:

„Hogyha megjelennek ezek a munkavállalók közterületen, akkor mi begyűjtjük őket és elszállítjuk haza. Tehát nem igazán szeretjük őket, amikor hétvégén, este, szórakozóhelyeken különböző kulturális programok közelében megjelennek. Most lehet itt persze személyi szabadság korlátozásáról szót ejteni, de ezzel a fajta liberális megközelítéssel nem foglalkozunk.”

Hogy nem szeretik őket, az világos. De hogy mitől lenne „liberális megközelítés” az, ha valaki közterületre léphet, erősen kérdéses, és akkor nagyon finoman fogalmaztunk. Nincs abban semmi liberális, hogy az ember nem rab, ha nem követett el semmit, mármint azon kívül, hogy dolgozni akar.

Például a Fidesz nem igazán liberális alaptörvényének XXVII. cikkelye a következőt mondja ki: „Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához.” Magyarul, amit Nógrádi a felvételen elismer, törvényekbe, méghozzá a legmagasabb rendű törvénybe, alkotmányba ütközik. Ráadásul valószínűleg – bár ennek megállapítása a hatóságok dolga lenne – bűncselekmény is.

Az nem liberális megközelítés, hogy valakinek joga van szabadon mozogni. Akinek nincs joga ehhez, azt úgy hívják, hogy őrizetes, esetleg rab, ha pedig nem követett el bűncselekményt, akkor: rabszolga. Úgy tűnik, a mórahalmi vendégmunkásokhoz képest a közmunkaprogram éhbérért dolgozó résztvevői a megbecsültség csúcsán vannak, pedig havi 47 plusz néhány ezer forintból nem – de a kétszereséből sem – lehet megélni Magyarországon. A legsúlyosabb az egész történetben, hogy az egész az önkormányzat tudtával, sőt, tevőleges támogatásával folyik. Holott az önkormányzat dolga éppen az lenne, hogy felszámolja, ha ilyesmit tapasztal és megbüntesse a tetteseket.

El lehetne azon filozofálgatni, mennyire fér össze a mórahalmi rabszolgatartó mentalitás mondjuk a hajléktalanok üldözésével, a segélyplafon bevezetésével vagy a szegényeket bűnösnek kikiáltó politikai szemlélettel. Túl sok különbséget nem találunk. A Fidesz nagyarányú győzelme egyébként nem azért aggasztó, mert ezzel a kevésbé vad, de hasonlóan kormányzásképtelen ellenzék nem szerzett pozíciókat, hanem azért, mert senki nem csapott a kormányzó jobboldal fejére azzal a felkiáltással, hogy bizonyos embereket a szegénységükért üldözni és büntetni kezdte.

A Fidesz valószínűleg tényleg azt gondolja a társadalomról, hogy vannak, illetve legyenek a jogfosztottak, akikre szó szerint nem tekintenek emberként. Nem is úgy beszél róluk ez Nógrádi nevű senki, mintha emberek lennének, azt róluk, hogy: „elemek.”

Mi azért őszintén reméljük, hogy a Nógrádi-típusú elemek egyszer megtapasztalják, milyen a szabad mozgásban korlátozottnak lenni. Ha ő nem lát ebben semmi kivetnivalót, mi miért látnánk? Az úgyis liberális elhajlás lenne.