A negyvenéves válságból kivezető utat vélte megtalálni Orbán Viktor – magyarázta Tölgyessy Péter Friderikusz Sándornak és az ATV későn fekvő nézőinek – és ezért mondott le a politikai váltó- és a szabad piacgazdaságról.

40 éves válság. Erre eddig nem gondoltam.

Mi is történt, mi kezdődött negyven éve? Éppen megtört a modernizáció egy részleges, óvatos kísérlete: az új gazdasági mechanizmus, amely (fiatalabbaknak) az állami vállalatok némi önállóságával, vezetőik eredményérdekeltségével, a verseny szimulációjával lehelt (volna, és átmenetileg valóban) lelket a pangó tervgazdálkodásba.  Ezzel egy időben a forrásai kimerülését belátó Szovjetunió is letett arról, hogy olcsó energiával, nyersanyagokkal tartsa a víz felett a béketábor mezőgazdaságát és elöregedett iparát. Nem valamiféle politikai büntetés, ereszd meg – húzd meg volt ez: az orosz birodalom forrásai valóban kimerültek, a KGST külkereskedelmében felváltotta politika primátusát a túlélésért folytatott küzdelem. A váltás előtti és utáni következményeket jól szemlélteti, közelebbi időben, hogy mi történt ezelőtt, és mi fog történni most Ukrajna gazdaságával. Már, ha ukrán barátaink nem tanulják meg, hogyan kell élni, versenyképesen termelni, annak költségeit megfizetve.

1973-74 után tehát, az olcsó energia és nyersanyagok alternatívájaként, Fekete János kuncsorogta körbe hitelekért a nagyobb teljesítményű népeket, fenntartandó a mérsékelt fejlődés és óvatosan adagolt jólét illúzióját. Mígnem bekövetkezett a létező szocializmus reménytelen eladósodása és bukása. Nem járt jobban ugyebár – alkalmasint rosszabbul – a „hitel-rabszolgaságot”, „imperialista függést” elutasító Nagy Kormányos Romániája sem, ahol elébb jött a mélységes nyomor, majd hasonlóan, a bukás.

Tölgyessy válság-időszámításának kezdete óta történt néhány modernizációs kísérlet Magyarországon. Egy nagy és sikeres, amelyet néhányan még rendszerváltásnak nevezünk. Egy félbeszakadt, amelyet „Bokros-csomag” néven tanult meg gyűlölni az ország népe. Utána már csak jobbról-balról megfúrt, szét-alkotmánybíróságozott és szét-szociális-népszavazott félszívű, bátortalan, elhalt kísérletek.

Orbán (Tölgyessy által bizonyára joggal tételezett) kilábalás-koncepciójával egyetért hazám népe. Nem csak a politikáját aktívan támogató 27 százalék. A „jobb” és „bal” oldali (elnézést az idézőjelekért, sehogy sem tudom elhelyezni honfitársaim csoportjait a szabadság-szolidaritás skálán) ellenzék, és a választásoktól távol maradók többsége is a gondoskodó, bölcs államtól, nem pedig a verseny viharaitól várja a jólét eljövetelét.

Magyarország soha nem ment végig a – mikor is? – 25, 40, 100, 200 éve megkezdett úton. Mielőtt megérkezett volna, újra meg újra visszafordult. Kutyaharapást, szőrivel.