Kedves Gábor!

Először is köszönöm, hogy közéleti munkámhoz sok sikert kívánsz. Emberileg és szakmailag mindig sokra tartottalak és tartalak ma is, megszólalásaidat mindig örömmel követem, mégis a hozzám intézett nyílt leveledben a máskor oly’ pontosan célzó puskád félrevitt. Nehezményezed, hogy egy megszólalásomban a „magyarországi zsidóság” szóösszetételt használtam. Ezt kirekesztőnek, bántónak, sőt, kurucinfosnak tartod.  A váddal nem tudok egyetérteni.

Mindnyájan tudjuk, a választott kifejezés mögött sokszor felsejlik a teljes magyar-zsidó közös történelem. Önálló nép, nemzet, vallás vagyunk, vagy hazánk többi polgárához hasonlóan magyarok, akiket éppen csak a vallásuk különböztet meg többi társuktól? Ismersz engem, tudhatod, semmi sem áll távolabb tőlem, mint különbséget tenni magyar és zsidó között. Magam is úgy gondolom, hogy a hazai zsidóság legkevésbé sem corpus separatum, hanem a magyar nép és haza elválaszthatatlan és integráns része.

A „magyarországi zsidó” kifejezésben  egyszerű helymeghatározást használtam, semmi többet. Még akkor sem, ha te ebbe egyfajta „és/vagy” relációt szeretnél nem kevés szellemi légtornász-mutatvánnyal beleolvasni. Ellentétben a te olvasatoddal, mindösszesen annyit jeleztem, hogy földrajzilag nem németországi vagy franciaországi zsidókról beszélek, hanem azokról, akik Magyarországon élnek.

Bár érteni vélem érzékenységed, neked is be kell látnod: ahány zsidó, annyi identitás és öndefiníció. Úgy is mondhatnám, hogy minden társunk másként éli meg identitását: sokan vannak, akik veled azonosan zsidó származású magyarként, mások pedig Magyarországon élő zsidóként gondolnak magukra. Az pedig, hogy ki melyik megfogalmazással szeretne élni, mindenkinek olyan magánügye, amibe sem nekem, sem pedig neked nincs, és nem is lehet beleszólása. Tehát amikor „magyarországi zsidóság” képviseletéről beszélek, akkor mindösszesen annyit teszek, hogy a sokszínű hazai zsidóságot értékítélet nélkül, egyfajta „gyüjtőfogalommal” igyekszem leírni.

Hajánál előrángatott vádad pedig már csak azért is nehezen érthető számomra, hiszen te is pontosan tudod,  amikor megszólalok, akkor azt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökeként teszem. Egy olyan szervezet vezetőjeként, amelyik a „magyarországi”  kifejezést helymeghatározásra, s kevésbé egyfajta identitás definícióként használja. Úgy is mondhatnám, hogy szervezetünk egyszerűen így különbözteti meg magát bármely határon túli zsidó hitközségtől. Ezek esetenként bár kizárólag magyar származású zsidó tagokkal rendelkeznek – mégsem lehetnek tagjai szövetségünknek.

Viszont amíg mindezt a részedről csak szemantikai zsonglőrködésnek tekintem,  a Rumbach utcai projekt elnevezésével kapcsolatban kritikád több, mint méltánytalan. Pontosan emlékszem ugyanis nyílt leveledben idézett szavaidra, azokra melyek az Együttélés Háza elnevezésre vonatkoznak. Emlékszem és odafigyeltem rá, mint ahogy sok más barátoméra is. Ráadásul beszélgetésünket követően – többek között a te kritikád miatt is – „Együttélés Háza munkacímű” projektként formáljuk a koncepciót. Bár az általad javasolt elnevezés bonyolultságával nem értek egyet, úgy gondolom, a jelenlegi munkacím helyett egy interaktív intellektuális játék keretében más elnevezést is lehet majd találni – arra azonban ne számíts, hogy az mindenkinek tetszeni fog.

Nyílt leveled durva és káros, nézzed végig a kommenteket. Biztosíthatlak, legalább annyira magyarnak érzem magam, mint Te. De soha nem veszem a bátorságot arra, hogy bárkinél, aki zsidónak érzi magát, én zsidóbbnak valljam magamat. Semmilyen módon sem kívánom megsérteni személyes érzéseidet. Érteni és megérteni vélem azokat, de meggyőződésem, ha a mainál normálisabb közéletben élnénk, akkor nem kellene ezeken a szavakon rágódni.

Barátsággal,

Heisler András