Prommpromm, proromm, talpaink összeérnek, promm… Üd-vö-zöl-jük-a Köz-gép-zéer-té dol-go-zó-it a tus-vá-nyo-si bé-ke-me-ne-ten!!!!

- Jenő! Gyere már! Vedd fel a Pistikét a nyakadba! Mi jövünk!

- Ne izélj már, Matild! Itt mindenki közgépes… az egész munkaállamban mindenki közgépes, közmunkás vagy trafikos… a trafikosok már elvonultak a Dísztribün előtt, a közmunkások pedig a Keleti Nyitás Munkaerőkölcsön keretében Kínában uránt bányásznak…

- De Jenő, nézd, ott a főnököd is! A Lopinger tömbfelügyelő nertárs a Hivatalból!

- Alázatos szolgája, Lopinger nertárs! Milyen ruganyos, harcias léptekkel tetszik menetelni!

- Á, jó napot… öö...ö… kedves Béla. Ép nemzettestben ép munkalélek! Az eszme, az éltet engem.  Pedig ez, nem fogja elhinni, a 25. Tusványosi Béke-szabadmenetem!

- Jaj, tudom én, hogy a Lopinger nertársnak régi párttagnak tetszik lenni… még a Dicsőséges Fülkeforradalom előtti időkből…

- Nana… öö...ö… Ödön, nana! Azért ne öregítsen! Akkoriban én még csak afféle ifjúgárdista voltam a Harcunk mezején… Fidelitas, Hatvannégy Vármegye, IKSZ, HÖOK… voltak, tudja, afféle grádicsok. Először kifutófiú voltam egy Nemzeti Dohányboltban... aztán tűzifát hordtam a választások előtt a billegő körzetekbe... azok voltak a daliás idők... az első megvert újságírók... az első megkövezett erkölcstelen tanárok... aranyidők, Sándor, én mondom magának! Ha még egyszer fiatal lehetnék!

- Ugyan, a Lopinger nertárs lélekben fiatalabb, mint bármelyikünk... apropó, engedje meg, hogy bemutassam alaptörvényes hitvestársamat! Ergya Jenőn.. izé… bélaödönné nertársnő – Lopinger Ármin nertárs… ez pedig a mi szemünk fénye, a kis emberi erőforrás, jövendőbeli nyugdíjjárulék-fizetőnk, a Pistike!

- Á! A szebb jövő nemzedéke, ugye? A nyugdíjalap fundamentuma… és milyen szép, magyar név! Pista… neki már igazán jó lesz! Kérsz lufit, kis nertárs?

- Uáááá!!!! Nem narancssárgát!!!! Pirosat akarok!!!! Vagy kéket!!!!! Uááá!!!! Félek a bácsitól!!!!

- Pistike!!!!??? Elnézést, Lopinger nertárs, én nem is tudom, mi ütött ebbe a gyerekbe… hová legyek... jaj...

- Ugyan már, semmiség, kedves… á, igen: kedves Jenő. Már pontosan emlékszem. Ne izgassa fel magát. Ilyenek a gyerekek: ami a szívükön... meg amit otthon hallanak, ugye... Holnap azért reggel nézzen be majd az irodámba… kisztihand, kedves Jenőné, nagyon örültem… szervusz, Pistike, aztán nagyra nőjél, izmosodjál!

Tromotrommparamm-pamm!!! Zúgazanégy… porlikmintaszikla-a-a-a-a… Üd-vö-zöl-jük-az Esz Fer-renc Pán-cél-los TEK-hadosz-tály harco-sait!!!! Bé-ke! Bé-ke! Fegyverbe a békéért!!!!

- Jenőkém. Most mi lesz velünk?

- Nem tudom, Matild. A tűzifajegyek a Hajrá magyarok! borítójában vannak, és Az Alaptörvény Jubileumi 1956. Kiegészítésében eldugtam háromhavi rezsicsökkentő bónuszt, azt a CBA-ban beválthatod melaszra. Az ünneplő Narancsvörös Október öltönyömet add oda a Krehácsnak a földszintről, az ad érte három karton Lukasenka Light cigarettát, kevesebbért ne add, és ne hagyd, hogy tapogasson az a disznó... a cigit eladod a Keleti Fény Pályaudvar alatt, az egykori metrómegállóban, ahol most a Nemzeti Burgonyaverem működik… csak euróért add, ne fülkeforintért… az euróval elmész a Lopinger nertárs unokaöccséhez… itt a címe… ő húsz százalék jutalékért a pártkönyvével vásárol nektek a Nemzeti Mindenboltban szójaparizert, ezt-azt… boldogulni fogtok. Erősnek kell most lenned!

- És te, Jenő? Veled mi lesz?

- Azt mondják, nem is olyan rossz hely az a Kína. Talán tudok küldeni nektek valahogy egy kis fusi uránt télire… hogy melegedjetek… de most elég… nézd, ott, a tribünön… az Illiberális Demokratikus Munkaállami Gárda  elitharcosai között… ott van Ő! Tartsd gyorsan a magasba Pistikét!!!!! Lengesd a zászlót!!!!! Vik-tor!!!! Vik-tor!!!! Ó, istenem, te is látod??!!!! Errefelé nézett...!!!!