- Rezsicsök, Józsi bátyám!

- Áldassékérteakormány, Pista fiam, rég láttalak. Hát mi van veled?

- Állást kaptam, képzelje! Közmunka.

- Miféle közmunka, ároktakarítás?

- Hát, takarítás, az már igaz. Padlássöprés. Ezért is vagyok itt.

- Miért?

- Azt mondta a szomszédból a Margit néni, aki háromszoros Kiváló Névtelen Feljelentő, hogy maga körül cefreszag van.

- Az a pálinkától lehet, ami főzök. Nem én vagyok cefreszagú, hanem a cefre.

- Hmmm… Ön ifj. Kovács József, anyja neve Kovács Józsefné, született 1943?

- Mi van, Pistukám, most hülyéskedsz…? Hát ismersz…

- Ismerjük a magafajtát, az már igaz! Ön, nertárs, éppen zugpálinkafőzést vallott be hivatalos közeg előtt!

- De hát a Miniszterelnök Nertárs maga mondta: „Egyik kezemmel, drága gyermekeim, a pálinkafőzés barackillatú szabadságát nyújtom felétek…”… nézzed, fiam, hát ide van írva, itt lóg a falon a NENyi 1.2… aranyozott keretben, ahogy a Kerényi nertárs előírta…

- Akkor olvassa el a folytatást is a bűntől hályogos szemével: „…de másik kezemben, szerelmetes csimotáim, az Igazság és a Rend fegyelmező Pallosát forgatom, amelyen lángbetűkkel az áll: Made in Azerbaijan…”

- Jó ég, Pistukám, akkor most mi lesz velem? Megyek a győzőbányai kőfejtőkbe?

- Na, idefigyeljen, Józsi bátyám, csak hajoljon közelebb! Maga most fogja a pálinkát, elviszi a trafikos Dezsőnek, aki a Nemzeti Italboltot is üzemelteti. Mennyi is az a pálinka?

- Ötven literecske, fiam… csak így saját fogyasztásra…

- Na, ő abból tíz litert kiárusít jegyre a Nemzeti Italboltban; öt litert megtart magának, húsz litert lead a Pártmegbízott nertársnak, tizenöt litert elad feketén euróért, és még maga is visszakap öt litert, hogy igyék…

- De fiam, ez már összesen ötvenöt liter…

- Az nem gond, Józsi bácsi, a Dezső a maga ötven literjéből simán csinál hetvenötöt is. Na, maga meg ad nekem egy tyúkot, és nem történt semmi. Három hete nem ettek húst a gyerekek.

- És mi lesz ezzel a Margit komámasszonnyal?

- Mi lenne? Kap még egy plecsnit. Ha Huszonötszörös Feljelentő lesz, megkapja a Kossuth-díjat.

- A jó, fiam, az jó. Szoktam rádiót hallgatni, már amit ugye nem zavarnak, a nemzeti emeregyet. Majd akkor már két halálhírt várok. A másik, az a Margitkáé lesz.