Valószínűleg önök is ugyanúgy várják a baloldal megújulását, mint én, gyakorlatilag a permanens megújulás állapotában léteznek, és ami innen kintről béna rotációnak tűnik a régiek és a régebbiek leváltásával, megválasztásával, félretolásával és visszakönyörgésével, az egy zseniális mesterterv része, ami az ellenség megzavarására és a végső győzelem kivívására jött létre a titkos agyközpontban.

Gyurcsány Ferenc ír egy tanulmányt a Népszabadságnak, legkésőbb januárban.

A választások elsődleges hozadéka (természetesen azon kívül, hogy fényképek készüljenek a családi albumba) az, hogy ki lehet nyírni a kellemetlen vagy kiöregedett párttársakat, és a lehető legtávolabbra lehet száműzni a húsosfazéktól. A baloldal természetesen történelmi győzelmet aratott, mindenki elégedett, határozottan körvonalazódik a jövő elsöprő baloldali kormánya, de addig is szeretnék megjegyezni, hogy ennek a győzelemnek felelősei vannak, és ők most elmennek a levesbe, ahol ugyan meleg van és csipetke, viszont a pénz kevesebb. Sohasem annyira kevés, hogy állampolgárnak érezzék magukat, de annál kevesebb, mintha rendes ellenzéki politikusok lennének.

Őket nevezzük a választás veszteseinek, de ez ne tévesszen meg senkit, mert ilyenek a Fidesz oldalán is vannak. Az alapképlet elég egyszerű: egy választáson minden párt nyer, viszont vannak emberek, akik veszítenek, őket később látjuk még. Ha fideszes politikusról van szó, akkor általában nagyvállalatok élén nyernek jelentős közpénzeket tisztességes és rendkívül objektív pályázatokon, ha pedig baloldali politikusról, akkor a Blikk címlapján bilincsben vagy a Hír TV-ben mókamesterként.

Ez jelentős különbség.

Nevezhetjük magyar polipnak, feudális hűbérrendszernek vagy Fidesznek, de a jobboldaliként öndefiniált konglomerátum tényleg senkit sem hagy az út szélén, mert a kirúgottak megsértődnek, nyilatkoznak a hvg.hu-nak, könyvet írnak a Fidesz gazságairól (amit senki sem olvas el az újságírókon és politikusokon kívül), a megélhetésükre koncentrálnak és megjelennek a másik oldalon. Ehhez a Fidesznél minimum osztályárulást és anyagyilkosságot kell elkövetni.

Ezért is felesleges számon kérni, hogy mi fog történni a 2018-ig tartó kegyelmi/háborús időszakban az ellenzéki oldalon, mert ugyan mi történne? Újra kell osztani a megmaradt, megszerzett pénzeket, úgy, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen, de legalábbis nem annyira rossz, hogy elmenjen panaszkodni, vagy állást keressen a jobboldalon. Unalmas közhely, de a mi pénzünket kell újraosztani, miközben a lehető leghangosabban zokogni a demokratikus alapjogok felszámolásán és a kormánypárti holdudvar eszelős gazdagodásán. Azonban a demokratikus alapjogok felszámolása és az irányított rablás elsősorban (másodsorban és harmadsorban) azokat érinti, akik nincsenek a politika közelében, akik nem szerelmesek sem Gyurcsányba, sem Orbánba, csak ácsorognak a pálya szélén, és átkozzák a genetikát, amiért túl sok eszük van ahhoz, hogy Down-szindrómás gyermeküket narancssárgába öltöztessék, és emberi mivoltukból kivetkőzve rajongjanak valakiért, aki meglopja őket.

Egy ellenzéki párt nem azt akarja, hogy normális, esetleg tájékozott szavazók érdekeik, meggyőződésük alapján arra szavazzanak, akire akarnak, hanem arra, hogy az elmebeteg anyuka az ő színeikbe öltöztesse sérült gyermekét és nekik kampányoljon, hogy a nem gondolkodó, ezért aztán vakon hívő tömegek ne a Fideszt támogassák, hanem őket. Ezért persze nem kell haragudni rájuk, elvégre az ellenzéki pártok tájékozottak és pontosan tisztában vannak érdekeikkel, és ha a hatalom megszerzésének logikája azt parancsolja, hogy minél több hülyét állítsanak a saját oldalukra, akkor nem fognak meggyőzéssel pepecselni, nem fogják egyesével elmagyarázni az akadékoskodó értelmiségieknek, hogy mit is akarnak rövid, közép- és hosszú távon, hanem választanak egy aranyos kabalaállatot, aztán lopnak egy slágert, amit jól lehet tömegben énekelni.

Örök élet, ingyen sör.

Éppen ezért túlzó elvárás, hogy az ellenzék „egy picit jobbá” tegye ezeket a förtelmes állapotokat, mivel a förtelmes állapotok – mint azt az önkormányzati választások bebizonyították – kedvező feltételeket teremtenek, hogy elég elmeháborodott és vakhitű támogató feltüzelésével tönkreverjék adott helyzetben a Fideszt.

Hont András abban is téved, hogy az állam nem jöhet mindenhová utánunk, hiszen ennek a mostani államnak éppen az a lényege, hogy de. Míg a kereszténydemokraták a sliccünkön tartják szemüket, addig a fideszesek éppen a társaságainkat, cégeinket és lapjainkat veszik célba, és vagy elszippantják a levegőt, vagy tevőlegesen is beavatkoznak, és kiküldik az embereket a központból, hogy tegyenek egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

A megfélemlítés jobb, mint a Kubatov-lista, mivel 2014 Magyarországán már tök mindegy, hogy náci vagy-e vagy komcsi, ha dolgozni akarsz a faluban, akkor úgyis a Fideszre kell szavaznod. Ez garantálja a stabil többséget. Társaságaink, vállalkozásaink, rendezvényeink és lapjaink pedig vagy nem lesznek, vagy nem lesznek a mieink. Ennyire egyszerű ez, és az ellenzék rendkívüli módon sajnálja majd ezeket a jogsértéseket, de közben boldog, hogy társaságai, vállalkozásai, rendezvényei legalább részben megmaradtak. Legalább az ő családjuk nem szűkölködik, ha a negyedik autót el is kellett adni a sajnálatos helyzet miatt.

Csak a Bécsben megnyitott cukrászdáink vannak biztonságban.