„A biztonságosabb Pécsért" elnevezésű bűnmegelőzési projekt rendezvényén debütált az a kisfilm, amelyet a rendőrség készített a nemi erőszak… hogy írjam? Megmagyarázására? Mentegetésére? Relativizálására? Esetleg: igazolására? Ugyanis a videók egyébként TÖK NORMÁLISAN viselkedő fiatal lányokat mutatnak be, akiket a film végén megerőszakolnak, majd jön egy színész, aki közli, hogy „tehetsz róla, tehetsz ellene”.

Már a második-harmadik mondat után bajban vagyok, mert naiv módon azt gondolnám, hogy evidenciáról beszélgetünk, körülbelül a kannibalizmus egyértelmű elítélésének szintjén. Közben meg mégsem, hiszen ezeket a videókat felnőtt emberek komolyan leforgatták, közzétették, és valószínűleg sem ők, sem a közönség jelentős része nem érti, hogy mi a baj velük.

Soroljam?

Kezdjük azzal, hogy ezeket a filmeket rendőrök terjesztik. Azok, akiknél feljelentést kéne tennie, segítséget kéne kapnia a megerőszakolt nőknek. Minden félelem és rettegés attól, hogy ha egy nő bemegy a rendőrségre, ott majd arról kérdezik, hogy pontosan hány gomb volt kigombolva a blúzán, milyen közel táncolt a későbbi bűnelkövetőhöz, mennyi alkoholt ivott és mennyire „volt benne a buliban”, mind valósággá lesz. Hogy tényleg ez a tortúra megy. Visszamenőleg beigazolódik mindazok félelme, akik inkább megpróbálják egyedül kiheverni, ami velük történt, és nem tesznek feljelentést az erőszakos bűnöző ellen. Kiviláglik, hogy a gólyatábori erőszakot kollektíve eltussoló HÖK-ösök nincsenek egyedül, tényleg van egy nyomás, amelyik az erőszak áldozatát hibáztatja, magára hagyja.

Erről tanúskodik a Vas megyei kapitányság egészen elképesztő közleménye is. Erősebb idegzetű olvasóinknak idéznék belőle: "A legcélszerűbb elkerülni a veszélyes helyzeteket, ehhez azonban elengedhetetlen az erőszakra irányuló szándék időben történő felismerése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megelőzésben a női metakommunikációnak óriási szerepe van. A fiatal lányok kacérkodása gyakran válthat ki erőszakot. Fontos, hogy csak akkor közvetítsünk ismerkedési szándékot, ha valóban kapcsolatba kívánunk lépni a másik féllel, mivel a visszautasítás dühöt kelthet a hozzánk közeledőben".

Jó ezeket hallani, pont olyan ügyben, ahol eleve iszonyatosan magas a látencia, százból egy áldozat tesz feljelentést. Ha megcsinálja a rendőrségi checklistet (kihívó ruha, alkohol, tánc), még kevesebb marad a végén.

És ezek a filmek hazudnak is. A legbutább sztereotípiákra erősítenek rá, amikor a nemi erőszak jellemző áldozatát húszéves, modellkülsejű, a film készítői által ledérnek gondolt ruházatú, bulizó lányként ábrázolják, akik a narratíva szerint tulajdonképpen maguknak köszönhetik a bajt. „Tehetnek róla.” Eltagadják, hogy az esetek hetven százalékában a nemi erőszakot ismerős vagy rokon követi el, nem a buliban feltűnt kapucnis idegen. Azt hazudják, hogy ha kevésbé dekoratív vagy „kihívó” (és ez milyen nonszensz fordulat, az ő szubjektív, ál-viktoriánus ízlése alapján megítélt) módon öltözködik a lány, akkor úgymond „megelőzheti” az erőszakot. Aham. Akkor nyilván teljes tévút a szaúdi King Khalid Alapítvány kampánya is, amelyben egy csadorba öltöztetett nő monoklis, véres szemét látjuk. A tetőtől-talpig beöltöztetett szaúdi nők köztudottan a lehető legkevesebb erőszakot szenvedik el, hiszen „nem lóg ki semmijük”, ugye?

Képzeljük el ezt a filmet más, borzalmas bűncselekménnyel! Legyen mondjuk a családon belüli erőszak, a fentiekhez hasonló, sztereotip ábrázolásban. Anya nem készíti ki apa sörét, közbeszól, mikor apa meccset néz, nincs a pörkölt mellé koviubi, és apa mindezen felbőszülve eltöri anya állkapcsát – majd jön egy rendőr, és azt mondja anyának, hogy „tehetsz róla”, hiszen ha rendben lett volna a sör, a meccs meg a savanyú, nem lett volna pofon sem. Esetleg szül szorgosan, ahogy azt a fideszes Varga István előírta nekik: „Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak".

Ez nem bűnmegelőzés. Ez nem az áldozatok segítése. Ez a kampány nem a nemi erőszakok számát, hanem a feljelentések számát fogja csökkenteni.

És a végére hadd szabadjon két „helyi érdekeltségű” ügyet is megemlítenem, akár úgy is, mint egykori pécsi lakos. Páva Zsolt pécsi polgármester lányát tavaly megtámadta és bántalmazta egy szatír. Biztos vagyok abban, hogy a pécsi rendőrök (helyesen) nem a fiatal lány ruházatán, bulizási szokásain vagy kihívó viselkedésén töprengtek, hanem gőzerővel keresték a tettest, akit 9 nappal az eset után le is tartóztattak. Ugyanígy biztos vagyok abban is, hogy amikor tavalyelőtt egy kolléganőjüket, a fiatal rendőrségi pszichológust megerőszakolta és megfojtotta egy nyomorult, akkor sem zsolozsmázták azt a fiatal lány holtteste fölött, hogy „tehetsz róla”. Tették a dolgukat, és elfogták az elkövetőt. Azt, aki tényleg tehet róla.