Kövér László kifogyhatatlanul ontja, de a teljes Magyar Hírlap-interjú ismeretében azért volna még egy észrevételünk.

Nagyon szid két nagykövetet. Az egyik Mark Palmer, aki 1989-ben valamiért tényleg nem Csurkát és Bíró Zoltánt, hanem a Nyugat-kompatibilis liberális ellenzéket favorizálta, benne az SZDSZ-szel és a Fidesszel. Kövér dr. szerint: „kedvencei 1990-ben nyilvánvalóan az SZDSZ-esek voltak. Az Antall-kormányt, de főleg az MDF-et az első perctől bizalmatlanul szemlélték”.

Ezzel csak az baj, hogy az amerikai nagykövetség honlapján elérhető adatok szerint Palmer 1990-nek csupán az első hónapját töltötte állomáshelyén (maximum), tehát hogy az Antall-kormányt hogyan szemlélte, az amerikai külpolitika szempontjából lényegtelen, merthogy nem volt itt. Utóda, Charles H. Thomas viszont csak július 2-től volt hivatalban, tehát a május 23-án fölesküdött Antall-kormányról az első perctől még nem lehetett véleménye. Ellentétben dr. Kövérrel, aki pont július 2-án, a Parlamentben ilyen bizalmatlanul nyilatkozott az új kabinetről: „Antall József egy nagy elődjétől tudjuk, amit az áremelésekből kikövetkeztethetően az új Kormány is vall, hogy a Kormány szava nem úri becsületszó.”

Különben is, Kövér szerint Tufo jó fej volt, tehát mégis szerette az Antall-kormányt, és ez már átvezet a második problémához.

A másik nagykövetet, akit nagyon szid, Kövér nem nevezi meg. Arra emlékszik, hogy: „a ’98-as választások előtt, amikor már nem lehetett kizárni, hogy a kormányváltás lehetséges, a nagykövet távollétében hívtak megbeszélésre jobboldali politikusokat az amerikai nagykövetségre. A nagykövet ugyanis nemhogy partnerszámba, emberszámba sem vett bennünket, mindnyájunkat nacionalistának, szélsőségesnek, antiszemitának tartott, s ez már Washingtonból nézve is egyre kontraproduktívabbnak tűnt”.

Az 1998-as választások idején az amerikai nagykövetet úgy hívták: Peter F. Tufo. Nacionalistának és szélsőségesnek tartani Kövér Lászlót mindenkinek szíve joga, még egy diplomatának is, csakhogy Tufo is szerepel azoknak a misszióvezetőknek a névsorában, akiket parlamentünk elnöke „tisztességesnek” tart.

A jelző itt vagy azt jelenti, hogy Fideszék nem tudták halálra sérteni őket, mint Nancy Goodman Brinkert, vagy, fordítva, az orruknál fogva tudták vezetni, mint például Colleen Bell jó szándékú elődjét. A Kövér és a Fidesz számára jó nagykövetek névsora tehát: „Charles Thomas, George Herbert Walker III, Peter Tufo, April H. Foley és az előző nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis” (kiemelés tőlem).

Kövér tehát akkor is hülyeséget beszél, amikor dicsér, és akkor is, amikor szid. Pláne ha a kettőt egyszerre. Ami teljesen normális dolog attól az embertől, aki hivatalban lévő külügyminiszternek tartja Hillary Clintont, és ezen felkészültség birtokában ad átfog elemzést az amerikai külpolitikáról és annak magyarországi szándékairól.

És nem, és nem, és nem szólnak neki, hogy mondjon le.