Egy dolgot nem lehet megcsinálni az Országos Roma Önkormányzattal: nyomon követni a pénzügyeit. Amúgy fel lehet oszlatni, újra lehet választani, le lehet lakatolni a székháza kapuját, ki lehet rúgni az ott dolgozókat, hogy később ugyanazokat ismét fel lehessen venni, s el tudjanak maguknak utalni néhány milliót csak úgy, kártérítésként, mert azt gondolják, megérdemlik.

Az ORÖ környékén sajnos sokan, sok mindent megérdemelnének, beleértve a börtönt is, de az a rendőrség, az ügyészség, meg a bíróság dolga lesz, hogy eldöntse, kiknek kell néhány évet a sitten csücsülni azért, mert néhány ezer magyarországi cigányt megfosztottak a felzárkózás lehetőségétől, csak azért, mert gyorsan meg akartak gazdagodni, tehetségtelenül, becsületes munka nélkül.

Az utóbbi évek, sőt szinte a rendszerváltás óta eltelt idők is, szinte csak a balhéról szóltak az országos cigány képviselet környékén, s minden alkalommal bebizonyosodott, a képviselők többsége megélhetési politikus, de legalábbis kiszolgálja az éppen aktuális rendszert, szavazatokat gyűjt, buszoztatja a cigányokat, lehúzza a saját népét, csak azért, hogy egy kicsi csurranjon neki is a jóból.

Éppen ezért merült fel bennem a kérdés már sokadszor: egy majdnem látszatdemokráciában valóban szükség van olyan látszatszervezetre, mint az ORÖ? Amit egyébként többségében látszatpolitikusok alkotnak, akikről még Farkas Flórián az ORÖ korábbi elnöke, jelenlegi miniszterelnöki biztos is megerősítette a HVG-nek 2012-ben adott interjújában, hogy megélhetési képviselők? Farkas egyébként pont ezt használta ki az elmúlt 25 évben, ez játszott a kezére abban, hogy a rendszert kiszolgálja, hogy a markában tarthatta a roma politikát. Így lehetséges az, hogy ő irányíthatta az ORÖ legnagyszabásúbb programját, amiből sokak gyanúja szerint annyi pénzt vett ki lekötelezettjei közreműködésével, amennyit a maffiamódszerekkel dolgozó szervezett bűnözés figurái is megirigyelnének.

Tapasztalataim szerint a mindenkori roma önkormányzatok – akár az országos, akár a helyi kisebbségi érdekképviseletek – többségében éppen azt az egyetlen dolgot nem tudták, vagy éppen nem akarták tenni, ami a legfontosabb feladatuk lett volna: képviselni a magyarországi roma állampolgárok érdekeit.

Elgondolkodtam azon is, vajon 25 évnyi kamuönkormányzati működés után érdemes-e még fenntartani a jelenlegi kisebbségi önkormányzati rendszert? A közelmúlt eseményei –  hosszú purparlé után új vezetést kapott az ORÖ, olyat, amely szintén csak azért állhatott így össze, mert Farkas Flórián így megint irányíthatja az egész rendszert a háttérből, úgy, hogy közben milliós állami fizetést is felvesz a minisztériumban – ismét megerősítettek abban, hogy az egész ORÖ-re, úgy ahogy van, semmi szükség.

Nem tudja képviselni a roma származású magyar állampolgárok érdekeit.

Továbbmegyek: van más oka is annak, hogy az egész kisebbségi önkormányzati rendszer felesleges. Hatékony programot, ami hozzájuk köthető, és ami működött is, nemigen tudok felidézni. Néha szerveznek kulturális eseményeket, de arra ott vannak a hagyományőrző egyesületek, az eddig felmutatott teljesítményt ők is el tudják végezni.

De a legnyomósabb ok az, hogy az egész roma önkormányzatosdit senki sem veszi komolyan. Talán, mert gyakran olyan emberek ülnek ezekben az önkormányzatokban, akik, mondjuk úgy, súlytalanok.

Ideje lenne félreállni.