Szórakozzak az öreganyámmal, hisz ő itt speciel a munkáját végzi, köpjem ki a rágót, és vegyem ki a zsebemből a kezemet, mert úgy vág pofán, hogy a nyegleség belőlem eloszlik, mint a buborék, s marad, mi volt, a puszta lét. Ezt csak úgy dudorássza, nem a konkrét helyzetre érti, de ha szerintem arra is vonatkozik, hát nem kimondottan tilos az ilyen irányú értelmezés. Álljak már vállszéles terpeszben, na, de ne túlozzak, mikor volt nekem ilyen széles vállam, mint a kaliforniai kormányzónak, álmomban sem, tenyeremmel meg támaszkodjam a falra.

Amekkora egy büdös, izzadós dög vagyok, be fog rogyni tőlem ez a szép, fényes, modern márvány, jobban tenném, ha nem nehezíteném a munkáját, mert ő is megnehezítheti az életemet, ha akarja, és éppenséggel még akarhatja, ha nem megfelelő a hozzáállásom, a falhoz való hozzáállásom, nehogy ne álljak már rendesen a falhoz, ha ő falhoz állít. És ha ő nekem megnehezíti eztet, ezt a kekszes kis életemet, abban nem lesz köszönet, lesír a képemről, hogy az ő munkáját nem is tartom munkának, naphosszat állni tudákos fejjel, és a mások valagában turkálni, na csak ne szaladjunk előre, lesz még olyan is, jön még a kutyára dér, egyelőre legyek szíves kiüríteni a zsebeimet, lecsatolni a nyakláncomat, hát ez meg micsoda, vajon miért nem méltóztattam korábban elővenni, és bemutatni.

Ja, hogy nem tudtam, hogy eztet is be kell, milyen érdekes, hogy egyáltalán nem tudtam, nyilván szeptember tizenegyről sem hallottam, nem voltam ott azon a töriórán, az én mucsaröcsögei kis lakomig nem hallatszott el az ikertornyok beomlásának robaja, ahogy kutyaugatás sem hallatszik az égig, ezt most nem azért mondja, mindenesetre ne ugassak neki. Mert ha most az ő rovására kívánok szórakozni, akkor nagyon alaposan gondoljam meg, és inkább csináljak még valami egész mást a jó édes öreganyámmal, valami olyasmit, aminek egyáltalán nem örülne egy kedves idős hölgy, amilyennek az én öreganyámat képzeli, a legpusztulatosabb végbélférgek öreganyja is általában kedves idős asszony, ezen nincs mit csodálkozni.

Hát ugye, ez itt a nyakamban minden bizonnyal örök emlék, régi családi ereklye, nemzedékek ujjanyomát őrzi, igazán megható ez a nagy odaadás, nem akarnék-e véletlenül anekdotákat mesélni azokról a tündérszép időkről, amikor az imént oly alaposan megemlegetett öreganyám még harmatos virágszál volt, a bálok hercegnője, akinek Párizsban varratták a ruháit, szívből reméli, hogy nem akarnék azokról az időkről beszélni, se bajuszpedrőről, se gyengéd képeslapokról, melyek miljom csók értékű tréfás utalványként érkeztek meg a postán, ám a nyalka postai alkalmazottnál nem volt jogosultság beváltani azokat. Meg hát amikor már a levegőbe röpítettem itt ezt az egész kócerájt a saját hájas és unesztétikus testemmel együtt, ez utóbbinak a végromlása persze nem igazán dönti őt kétségbeesésbe, mikor az a csökött agyam már szétfröccsent a decensen aprókavicsmintás linóleumpadlón, na, akkor hiába erősítgetem, hogy ez cseppet sem detonátor, nem volt és soha nem is lesz az, neki viszont elég, ha félszemmel ránéz, a szakmájába vág.

Az is lehet, az öreganyám ne sirasson, hogy én ténylegesen egy ekkora, istenverte nagy lúzer vagyok, és puszta poénkodásból írtam a papírra, hogy Abdelkader Ibn Wasabi barátom meghívásra utazom Amerikába, marha jó poén, egy Budi Ellen, egy Humor Harold veszett el bennem nyomtalanul, de engedjem már meg, ugye megengedem, hogy csak akkor kacagjon majd rajta féktelenül, ha már itt helyben, igen, az alig valamit takaró táblácskák védelmében letoltam a gatyámat, ő pedig emberesen megtekerte a heréimet franciakulccsal, hogy lássa, nincs-e benne robbanótöltet, mindenesetre pár napig legalább nem jutnak majd eszembe disznóviccek, vagy ha igen, hát nyomban feljajdulok, semmi malackodás, ezt ő garantálja, ami, ugye, az istenfélő amerikai hölgyek nézőpontjából, lássuk be, kimondottan jó hír, nincs szükség az efféle bevándorló személyek jelentette potenciális fertőzésfaktorra.

Most meg aztán legyek nagyon-nagyon szíves ellazítani a löttyedt farpofáimat, elközelgett az ünnepélyes, a végső pillanat, hogy radikálisan átértékeljem a saját humorommal kapcsolatos tisztelt véleményemet, ami azt illeti, nyilván roppant módon ragaszkodom ahhoz a botor elképzeléshez, miszerint őrületes viccparádé volnék, ezt ő a maga részéről se cáfolni, se megerősíteni nem szeretné. Ha és amennyiben pedig az a bizonyos zabszem olyannyira beszorult, hogy fent említett záróizmaimat képtelen vagyok ernyedt állapotba hozni, hát neki úgy is jó, a detektor némi síkosító kenőcs segítségével könnyedén megjárja a maga útját, persze ülni majd nehezemre esik egy pár napig, de hiszen életerős pali vagyok, csak árt a csontozatomnak az a sok ücsörgés, amúgy is tele van a világ nálam rászorultabb egyedekkel, akiknek, fogadni merne, amúgy sem szokásom átadni a helyet, ez rám van írva, hát most udvarias leszek, ha tetszik, ha nem, annyira dögletesen udvarias, hogy az már fáj.

Természetesen felhúzhatom az alsómat, miután az egész reptér alaposan körbemustrálhatta férfiúi szervem pontos alakját és méretét, igazán utazzam nagyon jól, csodálkozzam rá az Amerikai Egyesült Államok egészséges és természetes világára, szippantsam tele tüdőmet a szabadság levegőjével, tartalékoljak belőle szűkebb napokra, és okvetlenül hozzak egy konzervdobozkában lehegesztve a Real Chicago Bull Shit nevezetű matériából, ha már úgyis a móka meg a kacagás az én gyengém.

Az apró beavatkozás után, melyre a veszély elhárítása végett okvetlenül szükség volt, képtelenebbik felem talán hosszúnak fogja érezni a tizenkét órás repülőutat, de egy biztos, soha nem lehetünk elég óvatosak, ha olyan gyanús alakokról van szó, akiktől úgy szemre bármi kitelik, akik laza pofával sétálnak át az univerzumon, és azt hiszik, senki se sejti, micsoda ocsmányságokkal van teletömve a koponyájuk, ám a reptéri ellenőrök erre vannak kiképezve, vérszagra gyűlnek, mint az éji vad, és csontjaikban érzik, ha valakivel valami nem stimmel, ha valakitől csak rosszat várhatunk, és akkor az illetőre rá kell kicsit ijeszteni, fagyjon csak bele a jó forró béltartalom, tanulja meg, hogy Isten szeme mindent lát, a kémelhárítás meg még azt is, ami Isten háta mögé esik, az ilyen tanuljon fegyelmet, tanulja meg a helyét, és örüljön, hogy lyuk van az orrán meg egyéb szervein, szóval örüljek, hogy most megúsztam, és ne variáljak, meg ne spekuláljak, hanem viselkedjek szépen, turista módjára, hogy az öreganyám ne sirasson.