A kormányváltás az oka, vagy valami más, de a Honvédelmi Minisztérium kommunikációjában megtörni látszik a Varsói Szerződés szellemisége. Nem is olyan régen még fűt-fát összehadováltak, ha szóba került, hogy az Afganisztánba küldött magyar katonáknál nem csak dísznek van fegyver, hanem azzal lőnek is. Mostanra már nem csak elismerik, de olykor hangsúlyozzák is.

Arról, hogy végül is mit csinálnak a magyar katonák Afganisztánban, sokáig szinte alig lehetett tudni valamit. A honvédelmi sajtó a semmitmondó sabloninformációkat közölte, a magyar katonákhoz kijutó magyar újságírók pedig szintén nem sokat lát(tat)hattak abból, ami kint folyik. A legfőbb indok a magyar katonák biztonsága volt. Holott - bár az összehasonlításnak nyilván sok szempontból nincs értelme - az amerikai sajtóban szinte bármi megjelenhet, és meg is jelenik a katonák tevékenységéről - riportok, filmek, fotósorozatok tucatjai.

Magyarországon Szlankó Bálint újságíró volt az egyik jégtörő, akinek köszönhetően nem csak beállított fotókról és a Honvédelmi Minisztériumban fogalmazott közleményekből lehetett megtudni, hogy mit csinálnak a magyarok Afganisztánban. Szlankó Bálint riportjaiból könyvet is írt, ami kendőzetlenül mutatta be a kint szogláló honvédek katonai akcióit, a felszerelési hiányosságokat és a hátország - a minisztérium, vagy a katonai vezetés - néha az agyrém határát súroló hozzáállását a magyar misszióhoz.

Szlankó Bálint a könyv megjelenése után most egy videóval is jelentkezik, ugyanerről a témáról. A felvételeket az Index adta közre több részletben, ám most egészben is megtekinthető, ami Magyarországon még mindig nehezen szivárgott be a köztudatba, hogy magyar katonák fegyverrel harcolnak egy háborús országban, a világ másik végén.