Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
A különadók hatására 2021 óta nem növekedett a magyarországi bankok munkatermelékenysége, amely az azt megelőző négy évben dinamikusan javult – állapította meg a GKI Gazdaságkutató, miután a feldolgozóipar, az építőipar, a kereskedelem és az infokommunikációs szektor után a pénzügyi és biztosítási ágazatot elemezte a munkatermelékenység szempontjából.
A pénzügyi és biztosítási ágazat termelékenységi mutatója az EU-ban 11 százalékkal nőtt 2010 és 2024 között, ezt a régió államai bőven megugrották. A régióban a leggyengébb növekedést felmutató Szlovákia 32 százalékon állt tavaly, Magyarország pedig 47 százalékot ért el. Lengyelország (71) és Csehország (86), valamint Románia (109 százalék) voltak a térség éllovasai.
A V4-es országok és Románia, valamint az EU27-országok pénzügyi-biztosítási szektorának munkaerő-termelékenysége, 2010–2024 (2010=100%)
GKI
A 2021 óta Magyarországon megfigyelhető enyhe csökkenés hátterében a különadónak volt jelentős szerepe. A GKI szerint ez kivonja a fejlesztési forrásokat, de a pénzügyi szféra munkatermelékenységének növekedése így is jelentősen meghaladja a 15 százalékos hazai teljes mutatót, vagyis a szektor felfelé húzta a teljes termelékenységet (amit a feldolgozóipar 8 százalékos adata jelentősen lefelé húzott) – állapították meg.
Az EU-ban egyébként a pénzügyi és biztosítási szektor átlagosan a GDP 4,6 százalékát tette ki. Ez a szlovák 2,7 százaléktól a magyar 4,1 százalékon keresztül a lengyel 5,1 százalékig terjed.
A GKI szerint a bank- és biztosítási rendszer erőteljesen digitalizálódott 2010-et követően, a telefonos applikációk elterjedése, az online szolgáltatások bővülése és javuló minősége, a kevesebb működtetett pénzintézeti fiók csökkentette az igényelt alkalmazottak számát. Mivel az adminisztrációs igény évről évre növekszik a szektorban, ezért a létszám-megtakarítást meghaladóan emelkedett az újonnan felvett dolgozók száma.
A nemzetgazdaság és a hazai pénzügyi-biztosítási szektor munkaerő-termelékenységének változása, 2010–2024 (2010=100%)
GKI
Így összességében az ágazat létszáma 2010-hez képest 103 ezerről 112 ezer főre nőtt (+8,7 százalék), miközben országos szinten 20 százalékkal bővült a foglalkoztatottak száma. Tehát miközben a gazdaság extenzív növekedési pályán volt, a pénzügyi és biztosítási szektor képes volt szinte kizárólag intenzív gazdasági növekedést produkálni.
Ezt elősegítette, hogy a devizahitelek a lakossági oldalon gyakorlatilag megszűntek, így a devizakockázat okozta bedőlések már nem jelentettek rizikót, a javuló ügyfélkezelés és kockázatértékelés pedig az egyéb veszteségeket mérsékelte.
A biztosítási szerződések mára szinte kizárólag inflációkövetők, így a biztosítási bevételek megtartják reálértéküket, ez javítja a biztosítók működési hatékonyságát. Ugyanakkor a nem banki tulajdonú lízingcégek és az egyéb pénzügyi vállalkozások, amelyek kulcsszereplők a mikrofinanszírozási piacon, nincsenek ilyen mozgástér birtokában. Egyoldalú bevételi szerkezetük és támogatásfüggő működésük miatt a rájuk nehezedő adók közvetlenül csökkentik hitelezési kapacitásukat, fenyegetik működésüket és rontják hatékonyságukat.
A pénzügyi és biztosítási szektor az elmúlt másfél évtizedben a digitalizáció, a működési hatékonyság javítása és a kockázatkezelési gyakorlatok fejlesztése révén kimagasló termelékenységnövekedést mutatott, jelentősen hozzájárulva a nemzetgazdasági teljesítmény javulásához. Magyarországon a szektor termelékenységi javulása (47 százalék) több mint háromszorosa volt a nemzetgazdasági átlagnak (15 százalék).
Bár az elmúlt időszakban nőttek az ágazati szereplők adóterhei (bankadó, tranzakciós illeték, extraprofitadó, biztosítási adó és a legújabban bevezetett „önkéntes” díjcsökkentések), ezáltal csökkent a vállalatok jövedelmezősége, ennek ellenére növekedett a termelékenység. A rövid távú termelékenységnövekedéssel párosuló profitcsökkenés hosszú távon visszafogja a szektor növekedését, ami kontraproduktív eredményhez vezet mind a piac, mind az állam számára.
