Szegény Deutsch Tamás.

Úgy igyekszik, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, ám hiába kommentálta végig a kormány és a különböző európai szervek huzavonájának majd minden fázisát, mégsem sikerült nagyobb érdeklődést kiváltania. Lehet, hogy Thomas Meliaval és az irtózatos Gyurcsánnyal olyan magasra helyezte a lécet, hogy közepesen alpári megszólalásokkal már nem tud kitűnni.

Pedig Deutsch hasznos, mint ahogy a szaprofitáknak (korhadékevők – a szerk.) is megvan a maguk szerepe a táplálékláncban. Deutsch hozzájárulása a Nemzeti Együttműködéshez az, hogy működésén keresztül bemutatható a kormányzati propaganda szinte összes csúsztatása. Mindeközben élvezhetjük mással össze nem vethető, élvezetes, közvetlen stílusát.

Tegnap például a túlzott deficit eljárásról szóló portfolio.hu-cikk kommentálását ezzel a mondattal látta jónak bevezetni: „hagyjuk most Drágáim egy pillanatra, hogy a Tisztelt Európai Bizottság mivel, mijével szórakozzon helyettünk…”.

No, de ne is itt kezdjük, menjünk szépen sorjában.

A magyar állapotokkal foglalkozó EP-határozat elfogadása után hősünk ezt vetette oda:

Vitatnánk a „minden ok nélkül” kitételt is, de ezúttal ebbe ne menjünk bele. Csupán a kötelező jellegű hazaárulózást nézzük. Tiszteletben tartva – bár erősen vitatva – a fideszesek azon meggyőződését (? – a szerk.), hogy ténykedésük az ország javára szolgál, mégis meg kell kérdeznünk, hogy milyen jogon zárják ki annak elvi lehetőségét is, hogy vannak, akik szerint a kormánytól, a kormánypártoktól és azok mindenféle leágazásától szükséges megvédeni saját hazájukat. Vegyük például az említett Göncz Kingát, aki ugyan csapnivaló miniszter volt egy csapnivaló kormányban, de nem kell ahhoz pisztolyt szorítani a fejünkhöz, hogy választani tudjunk, hogy rá vagy Dajcstomira bíznánk a közügyek intézésének egy részét. Ennyit az elítéltetésről.

Ja, meg még annyit, hogy Deutsch nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta az a hivatkozást, amelyet az ismert műsorvezető osztott meg Facebookos üzenőfalán, és amely lapunkban közölt összeállítást tartalmaz arról, hogy a Fidesz javaslatára ítélte el a Kereszténydemokrata Internacionálé (!  – a szerk.) Magyarországot.

Erre az esetre nem olyan régen mi is visszatértünk, de a Fidesznek erre nem szokása emlékezni. (Nem, nem 2006-ról van szó – a szerk.) Deutsch is inkább az Indexnek azon a cikkén rugózik, amelyik arról szólt, hogy a határozat megszületését követően két nappal Orbán még nem küldte el a választ Brüsszelnek.

Fúúú baszki, nekünk nincsenek olyan beható ismereteink az első menstruációról, mint Deutsch Tamásnak, de ha lenne, valószínűleg akkor sem ez a példa jutott volna eszünkbe a magyar kormány és az Európai Bizottság levelezéséről. Igaz, nem is vagyunk olyan szellemesek, mint Dajcstomi, aki az Erzsébet-utalványos vizsgálatból is lehengerlő viccet gyárt:

Próbáljuk meg visszafojtani kacagásunkat e remekbeszabott poént olvasván, és figyeljük meg, hogy a látszólag elszabadult Deutsch mennyire pontosan követi a kormánypárti kottát, amelyből a szóvivők és a házi lapok egyaránt énekelnek. Részekre bontják az uniós bírálatokat, és egyenként bizonygatják a médiatörvénytől a bírák nyugdíjazásáig, a különadóktól a cafeteriáig, hogy máshol sem különb a helyzet, vagy ha igen, akkor az eset annyira pitiáner, hogy az Unió égeti vele magát, ha ilyesmikkel foglalkozik. Csak, hát, Kroes biztos éppen erre próbálta fölhívni a figyelmet, hogy a magyar kormánytöbbség lépéseit a maguk egészében kéne értékelni. No, de ki a fasz az a Neelie Kroes? Őt már Deutsch korábban szégyenlistára tette, válaszul arra a sajtóhírre, mely szerint a Bizottság hazánkat is a legsérülékenyebb gazdaságú országok közé sorolta.

A másik bevett technika az elmúltnyolcévezés. Deutsch ennek ideológiai alapvetését is megadja a cikk elején idézett írásában.

Deutsch a következőkről feledkezik meg. 1. A költségvetési hiány tavaly is csak a - khm – kreatív könyvelésnek köszönhetően maradt 3% alatt (a kormány számai rendre mást mutatnak, mint mindenki másnak – a szerk.), de leginkább az elsinkófált nyugdíjvagyon miatt. 2. A magyar kormányt egyelőre nem érte nagyobb fenyegetés, mint elődeit, ha dönt is a Bizottság a kohéziós alap befagyasztásáról, még mindig bőven van lehetőség kimagyarázni, mint ahogy eddig mindig is történt. 3. Ha mégis felfüggesztik a folyósítást, akkor az legkevésbé sem csak a gazdasági szerencsétlenkedés miatt lesz. Méltánytalan, hiteltelen, pfúj EU; viszont  Al Caponét is adócsalással kapták el. 4. Vannak sok százezren az országban, akiket pont hidegen hagy az MSZP is (kommunisták - a szerk.) és a Fidesz is (azok is kommunisták, csak máshogy – a szerk.), és legkevésbé sem érdekli őket, hogy éppen melyikük kúrta el a gazdaságot, és kifejezetten dühíti őket, ha a kormányzás helyett az egymásra mutogatást látják csak. Vannak továbbá sok százezren olyanok, akik nem azért adták a Fideszre a szavazatukat, hogy az elkúrás folytatását némi kommunistázással próbálja az leplezni. Nem ártana rájuk is figyelni, nemcsak Gyurcsányra, meg a világméretű zöld-kommunista-liberális összeesküvésre.

Ehhez azonban Dajcstominak meg kéne fogadnia saját jó tanácsát. Mert akad ilyen is. A web2 lehetőségeit kihasználva Deutsch a vele készült Heti Válasz-interjút ajánlja követői figyelmébe, mégpedig a következő mondat kiemelésével:

A Cohn-Bendit-ügy nem ettől szomorú, hanem a magyar közszolgálati média hamisítási hajlama miatt, a többi viszont stimmel.