Tényleg nehéz a józan ész használatát megkísérelve újra és újra megpróbálni megérteni, hogy mikor az aktuális kormány aktuális húzása épp összedőlni látszik, akkor hogy a fenébe lehet, hogy mindig akad egy lelkes önként jelentkező, aki a kormányzattal azonosulva mindenkit lebértollnokoz és elküld a sunyiba, aki csak fel meri vetni, hogy itt bizony valami nem stimmel.

Mai versenyzőnk Megyeri Dávid a Magyar Nemzettől, aki dörgedelmes írással tesz helyre bárkit, akiben csak felmerül az IMF-hitel bűnös gondolata. Hiszen, akiben felmerülhet, az ugye nyilván a szocik uralmát, a balliberálisokat, a bukott neoliberális gazdaságpolitikát, a hitelminősítők és az IMF diktátumait akarja vissza. És persze, ha erről ír, akkor nyilvánvalóan bértollnok.

Lényegében az egész cikk napi noszensz, kezdve az az iránti felháborodással, hogy mostanában "egyre-másra születnek a baljós cikkek, amelyekkomor tónusokkal ecsetelik a hazai gazdaság kilátásait", aztán Bajnai is kap egy kis savat, mivel a "lakosság utolsó csepp véréig" megkínozta az országot, aztán következik a kritikus sajtó - név szerint az Index lebértollnokozása. Ezután jön az IMF és a hitelminősítő szervezetek komolytalannak minősítése, majd a Wall Street Journal anyázása, amiért azt írta, hogy nálunk lehet a következő válság. Közben többször is megkapják a magukét a balliberálisok is, akikről ugye minden gonoszság elképzelhető. És akkor a végén a slusszpoén:

"Baloldali, könyékkopásig ismételt vád, hogy a kormány szabadságharcot folytat a világ ellen. Pedig csak az uzsorás spekulánsszemlélet ellen teszi. Mert nem az IMF-fel van gond, hanem az őket körbeudvarló réteggel, amely látszólag a valutaalap érdekében lobbizik - valójában a sajátjáéban. A miniszterelnök nem véletlenül fogalmazott úgy régebben: köszönjük az IMF segítségét, de nem kérjük a továbbiakban, nem akarunk új megállapodást kötni velük. A szervilisen kínálgató mamelukok szerint a világ és az uzsoralogika rendje akkor állna ismét helyre, ha az IMF és a szocik végre visszatérhetnének. ebből nem kérünk. Mert akkor azt mondhatnánk: viszlát, szuverenitás, hello, eladósodás."