"Erdész szerettem volna lenni, de nem kaptam kollégiumi helyet, így géplakatosnak tanultam, majd 1973-ban már gépészüzemmérnökként helyezkedtem el" - mesél kezdeti hányattatásairól a végül szép Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőrkarriert kiteljesítő, ám nemrég országos főposztra vezényelt 55 esztendős rendőr dandártábornok. Az említett útkeresésbe persze sok más is belefért. Például a közép-, majd főiskolai popzenélés is. A banda neve Simmering volt, "mivel az ilyen gyűrű tömít, összefog, és mi a felsőfokú intézményeket összefogó ifjúsági fórum esti rendezvényein is szerepeltünk". Azért nem csak komolytalankodik: "két éven át voltam a kollégiumi diákbizottság vezetője". Az útkeresés végül házasságba torkollik, ami egyben új utat nyit: "apósom vizsgálótiszt volt, ő beszélt rá, hogy én is jelentkezzem". Az 1977-ben kezdődő rendőri karrier a megyei főkapitányság vizsgálói posztjáról indul, ám hamarosan már értékelő-elemző tiszt lehet, miközben elvégzi a Rendőrtiszti Főiskola átképzőjét. Ez és rátermettsége emeli a start után tíz évvel a gazdaságvédelmi alosztály élére, két évre rá pedig ő szervezi meg, majd vezeti a bűnmegelőzési alosztályt, miközben diplomát szerez a miskolci egyetem jogi karán, és alosztályát osztállyá fejleszti. 1993-tól négy évig hivatalvezető, és amikor Forgács László megyei főkapitányt az ORFK élére Pestre rendelik, Berta lép a helyébe. Onnan irányították most át a "központi állományba".

Az új beosztás alighanem talonba teszi a hobbiként űzött kerti munkát, amit a miskolci családi ház körül élvezhetett, mivel az új főigazgató Pestre kíván költözni. A miskolci általános iskolai igazgatóhelyettes feleség "még nem döntötte el, jön-e. De nem nagy a távolság. Ha akar, akár maradhat is." A gyerekek messze estek a testületi fától: a 33 éves László a miskolci Cora áruház dekorációs vezetője, egy évvel fiatalabb húga, Beáta a MÁV Szimfonikusok oboása, míg a 29 éves Mónika fuvolatanár. Az is közös bennük, hogy "mindenhonnan van két-két unokánk".

- Főigazgatók jönnek-mennek, és nyilván mindnek megvan a maga heppje. Tudatta már, önnél mire kell mindenkinek különösen ügyelnie? Például az íróasztali rendet illetően, vagy hogy az utolsónak távozó mindig oltsa le a villanyt...

- Ilyen részletekbe nem mentem bele. Az íróasztaláért pedig mindenki maga felelős. Bár hozzáteszem, elvem, hogy a zseni a káoszon is képes úrrá lenni, én pedig bízom abban, hogy ilyenekkel vagyok körülvéve.

- Nyilván nem csak viccelődni szokott...

- Megkövetelem például a pontosságot, a következetességet és az őszinteséget, valamint a bizalmat is. Mert tudom, csak így lehet eredményt elérni.

- Meglepett. Lehetséges, hogy a testületeknél ezek nem maguktól értetődő elvek?

- Dehogyisnem. De hát egy állománygyűlésen csak kell valamit mondania az embernek.

- Állítólag nem is igazán akart Pestre jönni. Pedig volt nagyobb váltás is az életében: amikor mérnökből zsaru lett. Miért? Felismerte magában a nyomozóösztönt?

- A döntés nehezebb volt, mint most a válasz: már megvolt mindhárom gyermekünk, és Miskolcra igyekeztünk, az viszont világos volt, hogy aligha tudok majd ott mezőgazdasági gépészként elhelyezkedni. Ekkor jött a képbe az apósom, aki a rendőrségnél vizsgálótisztként dolgozott. Fölmerült, hogy ha nyugdíjba megy, szóba jöhetek utódként.

- Az örökösödési elv szép, de miként konvertálható egy mezőgazdasági üzemmérnöki diploma a vizsgálótiszti feladatkörre?

- Ha ilyen a kérdés, az a válaszom, hogy kérem, azért írni-olvasni már tudtam. De komolyra fordítva: a javítóműhelyben is emberekkel kellett foglalkoznom. A rendőrségen is hasonló munka várt: emberekkel foglalkozni, még ha bűnözőkről van is szó. Elvégre ők ugyanolyan emberek, ha megtévedtek is. Hadd tegyem hozzá, az első gyanúsítottam, amikor kiszabadult a börtönből, felkeresett és megköszönte a bánásmódot.

- Idilli. Mostani előléptetésében viszont nyilván szerepe volt annak is, hogy az előítéletek szerint a kriminalitás szempontjából eléggé meredeknek vélhető megyéjének újabban meglepően jók a bűnügyi mutatói. Nem akarjuk kisebbíteni ebbéli érdemeit, de lehetséges, hogy az ottani bűnelkövetők tehetségtelenebbek az országos átlagnál?

- A bűnelkövetők rendkívül okosak. A jelentősebb bűncselekményeknél magasan kvalifikált módszereket alkalmaznak. A bűnözőt tehát tisztelni kell. Mondjam azt, hogy már csak azért is, mert belőlük élünk? Nos, ennek tükrében is magas szintű a rendőri munka, jó a kollektíva, és a stabil vezetői gárdában nincs széthúzás.

- El tudjuk hát képzelni, mit érzett, amikor a diósgyőri szurkolók verték a fiait...

- Az eset felháborított. Van néhány száz ember, akik azt sem tudják, milyen meccs van, de kimennek a stadionba csak azért, hogy megverjék az ellenfél szurkolóit, vagy ha a rendőrök sikeresen elszeparálják őket tőlük, akkor nekik essenek. Ezt nem szabadna tűrni. Mihamarabb rendet kellene teremteni.

- Teljesen egyetértünk, mi is rendőrért kiáltanánk. A megoldás még a jövő kérdése, ám az ellopott vizsolyi biblia megtalálása már lezárt ügy. A rövid időre, amíg - úgy tudjuk - a kezében tarthatta, bele is lapozott?

- Megnéztem, hogyne. És Csomós József református püspök úrtól kaptam egy könyvecskét is, amely a vizsolyi biblia történetével foglalkozik. Kedves emlék számomra. De ugyanígy szép emlékem a leégett miskolci deszkatemplom egy aprócska fadarab maradéka is, amit a hosszas nyomozás végén, az elkövető elfogása után kaptam.

- Ha már Biblia: mit tart arról a beosztottjáról, akiről kiderül, hogy templomjáró?

- Az a jó rendőr, aki tisztességesen, törvényesen és szakszerűen látja el a munkáját. Hogy szabad idejében templomba jár-e vagy a kertet ássa, az a magánügye.

- Egyenruhás beosztásához képest egészen liberális. Apropó egyenruha: ebben vagy civilben érzi jobban magát?

- Az egyenruha felemel, egyfajta tartást ad. Ha abban vagyok, másképp viselkedem, másként tartom magam. A civil ruhában bizony akaratlanul is sokkal lezserebb vagyok.

- A miniszter asszony megfogalmazva elvárásait, európai pozíciónk javítását nevezte egyik személyre szabott feladatának. A több nyelven is pompásan kommunikáló Salgó tábornoknak a csodájára járt a sajtó. Ön is ehhez az újfajta rajhoz tartozik?

- Csak nagyon keveset beszélek angolul. Ezt még fejlesztenem kell. De már ezen vagyok.

- A fegyveres szolgálatoknál, úgy tudjuk, az átlagosnál lejjebb van a nyugdíjkorhatár, és ön már 55... Arról is van víziója, hogy mit óhajtana csinálni, ha majd engedélyt kap lelépni?

- Semmi mást nem kívánnék, csak egy kis nyugalmat. Családi házunk adna bőven munkát. De van egy szép lovam is, úgy mondják, "nyereg alá sütött". Hobbiló, de van pedigréje. Na, a jelenleginél biztosan sűrűbben pattannék fel a hátára és indulnék természetet járni.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN