Kövér László nem az az ember, akit könnyű elkedvetleníteni. Ha egy müncheni míting nem jön össze, akkor nem jön össze, gond egy szál se, egy fölösleges fotózással kevesebb, akar a halál csak úgy mindenkivel kezet rázni, haverkodni. Ha Barbara Stammnak, a bajor parlament komcsi (CSU) elnök asszonyának snassz vele kezet rázni, akkor majd ő jól feltalálja magát, március 15-i beszéd keretében "európai összetartozásról", "közös értékekről, közös kultúráról", "tiszta erkölcsről, polgári erényről" értekezik, külön kiemelve az "egymás méltóságát tiszteletben tartó szuverén nemzetek" fontosságát. Ebben mi szakértők vagyunk.

Mert ugye milyen hely már az a Bajorország, az csak egy tartomány, egy normális szuverenitást nem bírtak kiharcolni maguknak, máig Berlin igája alatt sínylődnek. Holott ha valamit átadhatunk a németeknek demokráciatapasztalatainkból, az az, hogy a szabadságharc igenis megéri: mi már ma is szuverénebbek vagyunk, mint Észak-Korea. A csúcs az lesz, ha majd megszabadulunk Barbara Stammtól, az IMF-től, az EU-tól, Sorostól, az RWE-től, a CIB-től, a CACIB-tól, a Wiesenthal Központtól, a UPC-től és a többi külföldi kábelszolgáltatótól, kihirdetjük a Független Magyar Centrális Erőteret, feltételezve, de meg nem engedve, hogy azon kívül is van élet.

Jobb is, hogy nem találkoztak: a bajor nő vélhetően élőben is előadta volna, amit leírt, hogy a negyedik magyar alkotmánymódosítás "az egész Európai Unióban és Németországban is mély aggodalmat és vitát váltott ki a magyar jogállamiságot illetően", ilyeneket beszélt Angela Merkel is, Áder János jelenlétében. "Komolyan kell venni az európai partnerországok és Magyarország barátainak azon aggodalmait, amelyek többek között az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása miatt támadtak" – közölte a kancellár, arra kérve államfőnket, ugyan bánjanak már felelősségteljesebben a kétharmados parlamenti többséggel. Ja, és a gazdasági környezet is legyen kiszámíthatóbb.

*

Ilyen azért még nem nagyon volt azóta, hogy az ENSZ a forradalom leverése után napirendre tűzte a "magyarkérdést". Magyarország hatalomgyakorlóit így még nem alázták meg a nemzetközi színtéren a rendszerváltás óta, mint ahogy ez napok óta a szemünk láttára történik. Európa és Amerika a maga udvarias, diplomatikus módján, de folyamatosan olyan üzeneteket küld a magyar vezetőknek, amilyeneket demokráciailag és gazdaságilag is kihívást jelentő korrupt banánköztársaságoknak sem szoktak minden esetben, mert minek. Magyarország azonban még a radaron belül, ráadásul Európa közepén van, úgyhogy rászólnak, hogy viselkedjen, itt nem köpünk a padlóra.

A világ nem érti, mi zajlik itt. A kérdés csak az, hogy a rezsim érti-e, mit miért csinál. Mi lehet a mögöttes mesterterv, mi lehet a célja ezzel az egésszel?

Miért éri meg ignorálni

- az Európai Bizottság elnökét ("a módosítás nemcsak a jogállamisággal kapcsolatban vet fel aggályokat, hanem uniós jogot is sérthet"),

- a bizottság alapjogokért felelős alelnökét,

- az Európai Parlamentet és annak elnökét,

- az Európa Tanács főtitkárát,

- négy uniós országot ("az európai alapértékek védelmében a jelenleginél erősebb mechanizmus létrehozását sürgeti Dánia, Németország, Finnország és Hollandia külügyminisztere"),

- az amerikai külügyi szóvivőt ("ezek a módosítások […] veszélyeztethetik az intézményi függetlenséget, valamint a fékeket és az ellensúlyokat, amelyek a demokratikus kormányzást fémjelzik"),

- egy magyarországi nagybank anyavállalatának vezérigazgatóját ("Magyarország korábban nagyon jó hely volt a pénzügyi szolgáltatások számára, most viszont egyfajta rémálommá vált"),

- a dán banki elemzőt ("igen komoly a kockázata annak, hogy Magyarország finanszírozása rövid időn belül összeomlik"),

- a nemzetközi sajtó legjavát? Egyértelművé téve, hogy nem értik: Martonyi Jánosnál, Kumin Ferencnél és Mráz Ágoston Sámuelnél egy hangyafasznyival nagyobb véleményformáló erővel bír a világon, ha a Financial Times azt javasolja, vonják meg Magyarország szavazati jogát uniós ügyekben, ha a Spiegel Online-nak az a vezető sztorija, hogy "Magyarország búcsúzik a jogállamtól", és ha Paul Krugman blogján az országunkhoz igencsak értő Kim Lane Scheppele alkotmányjogász arról ír: "Magyarország olyan ország lett, ahol a jog követi, nem pedig korlátozza a politikát."

Kinek miért jó ez?

A forintra spekulálnak hatalmi pozícióból? Így akarnak választásokat nyerni, a demokrácia csúszó leértékelésével? Mert a kötcsei beszédben a Legfontosabb Spirituális Vezető így rendelkezett? Ezzel igencsak túlértékelnénk a motivációikat, hiszen Kötcse mégiscsak egyfajta hosszú távú elképzelést, víziót feltételez, akárcsak mostanában a szakmunkásokkal felépítendő, alig edukált és alulfizetett, bedolgozói Magyarország rémálma. Minderről azonban szó sincs. Akarják tudni, miért csinálják?

Csak.

*

Nincs mesterterv. Nincs cél, nincs akarat, nincs IQ-szint, csak óvodai szintű erőfitogtatás. A világ felhördülésére az a válasz, hogy a világ tudja rosszul, mindenki mindent félreért. A néhai liberális fiatal demokraták középkorú, jól szituált nihilisták lettek, akiknek nincs moráljuk, nem hisznek semmilyen politikai filozófiában, semmit nem gondolnak a haza jövőjéről, polgárai szabadságáról, a nemzet prosperitásáról, tanácsadójuk egy dzsipes utcai agresszor, motivációjuk a politikai bosszú, miközben egy homályos, mussolinista-korporatív állameszmény foglyai.

Jól mutatja a rendszer vezetőinek teljes nihilizmusát, hogy a negyedik alkotmánymódosítást végül aláíró Áder János "az Alkotmánybíróság 20 év alatt meghozott határozataira" is hivatkozott – holott az azokra való hivatkozást éppen az ő aláírása semmisíti meg a jövőre nézvést. Ráadásul az indoklás merő magyarázkodás, egy gondolatnyi elvi meggyőződés nincs benne, minden sorából süt a "bocs, nem tehettem mást, nincs mérlegelési jogköröm, kis porszemek vagyunk az univerzumban" posztkádári üzenete.

Amely üzenet különösen ijesztő annak fényében, hogy az alkotmánymódosítás kizárólag öncél: ez a kormányzat az égvilágon semmi mást nem akar, csak hatalmat gyakorolni. Ennyi.