Műtőasztalon az egészségügy

A magyar egészségügy radikális reformjának központi kérdése a kórházak, illetve az aktív ágyak számának csökkentése. Valahányszor a kormányzat nekifutott ennek a feladatnak, óriási ellenállásba ütközött, ugyanis az egészségügyi intézményekhez ezer szállal kötődik az a város vagy körzet, melyeket kiszolgálnak: ragaszkodnak hozzá a betegek, az orvosok, a helyi politikusok, a parlamenti képviselők. A várható ellenállást a Molnár Lajos vezette egészségügyi minisztérium úgy próbálja leküzdeni, hogy két listát készített a feleslegessé váló aktív ágyak leépítéséről. Az első a „súlyponti”, amelyet már a nyilvánosság elé tártak, a másik, melyet szigorúan titkolnak a nyilvánosság elől, az „ultimátumos”.

Ha a „súlyponti” listán javasolt 12 ezer aktív ágy leépítésében, illetve bizonyos kórházak felszámolásában nem tudnak önként megegyezni az e célból felállított regionális egészségügyi tanácsok és az érintett önkormányzatok, akkor, - „a labda visszakerül a minisztériumhoz, ahol meghatározzák, melyik kórház milyen szakmában és hány ágyra köthet majd szerződést a biztosítóval tevékenysége finanszírozására.”

Ebben a helyzetben veszik majd elő az egészségügyi minisztériumban a már összeállított „ultimátumos listát”, melyet egyelőre igyekeznek titkolni. Bizonyára abban bíznak: az első, a „súlyponti” listáról olyan heves vita bontakozik ki, hogy az érintettek, miután „ellőtték a puskaporukat”, belenyugszanak az „ultimátumos” lista diktátumaiba. Persze, bármennyire igyekeznek is titokban tartani a tervezett, drasztikus intézkedéseket, még az érintett kórházakban dolgozó orvosok előtt is, előbb-utóbb mindenképpen kiszivárognak. Pontosan ez történt.

Élő Anita, a Heti Válasz újságírója valahogy megszerezte a dokumentumot, és lapjában, Kórházbontás címmel  írt cikket, amely kifejti: "kiürülnének a Szabolcs utcai kórház épületei, csak belgyógyászata és sebészete kapna kegyelmet, s ezek a szívsebészeti műtőkkel együtt átköltöznének a MÁV kórházba.”

Vajon milyen megfontolások állnak a nagy múltú, előbb Zsidókórházként, majd Orvostovábbképző Intézetként, aztán Haynal Imre orvostudományi egyetemként, végül Országos Gyógyintézeti Központként ismert, óriási szakmai presztizsnek örvendő intézmény de facto megszüntetésének hátterében?

Mielőtt a sivár jelenről szó esne, beszéljünk először a dicsőséges múltról. 2005-ben jelent vaskos kötet jelent meg a História Alapítvány gondozásában Belgyógyászat, kardiológia a Szabolcs utcában 1889-2005 Zsidókórház, Orvostovábbképző egyetem címmel, melyet dr. Préda István, az intézmény belgyógyász professzor írt, illetve szerkesztett. Az előszót Glatz Ferenc történész, akadémikus írta, aki a személyes érzéseire is kitért. „Hozzáköt a Szabolcs utcához, e zsidó-nemzsidó intézményhez az évezredes zsidó-magyar kultúrközösség szeretete.”

A kötet borítója tömören összefoglalja az intézmény múltját: „Betegellátását mindig is a nyitottság jellemezte, hiszen falai között felekezetre való tekintet nélkül gyógyítottak minden rászorulót. A Szabolcs utcai klinika több mint évszázados kiemelkedő belgyógyászati hagyománya, és az itt kialakult, jelenleg már több mint öt évtizedes felsőfokú kardiológiai oktatás, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer az 1990-es években a társadalmi és politikai változások ’káros mellékhatásaként’ erodálódott, majd 2001 utolsó napján az egész intézmény felsőoktatási státusza egy tollvonással megszűnt. A most megjelenő kötet annak a törekvésnek a kifejezője, hogy a volt Zsidókórház és utódintézményeinek történelmi és tudományos ereje töretlen, és hamarosan visszatér az orvosi felsőoktatásba, hogy elfoglalja az őt megillető, már évszázada gyakorolt helyet az orvostovábbképzésben.”

Sajnos, most már nyilvánvaló, hogy a kiváló orvosprofesszor óhaja nem válik valóra. A „Szabolcs utca”, annak ellenére, hogy a magyar orvostudomány történetének dicső lapjait írták a falai között, megszűnik. Pedig még a kilencvenes évek végén is, amikor átadták az óriási költséggel átépített II. sz. Belgyógyászati Klinika tömbjét, korszerű nőgyógyászatára pedig az egész országból hozták a „problémás eseteket”, úgy tűnt, nagy jövő elő néz. A FIDESZ-kormány idején még nagyszabású tervek készültek az OGYK felvirágoztatására: Mikola István, akkori egészségügyi miniszter 2002 februárjában kormány-előterjesztésben vázolta a Szabolcs utcai "modellkórház" koncepcióját, amelyhez összesen 1,4 milliárd forintot kért. Csakhogy 2002-ben a kormányváltás nyomán visszafogták a fejlesztést. Még így is elkészült a mintegy 150 millió forintba kerülő megalabort, amelynek kihasználtsága gyenge, és hozzákezdtek a kórház informatikai rendszerének korszerűsítéséhez.

De ez már csak a múlt. Az Egészségügyi Minisztérium „ultimátumos” listája szerint a jövő évben teljesen megszűnik a Szabolcs utcában a szülészet és a csecsemő-és koraszülött osztály, a fül, orr és gégeosztály, a szemészet, és az urológia. Pontosabban, ezek az osztályok úgy fuzionálnak a MÁV kórház hasonló részlegeivel, hogy az utóbbiak eredeti ágyszáma is csökken. Egyébként a BM kórház, a volt Fasor Szanatórium is hasonló sorsra jut.

Számos jel arra mutat, hogy az állam a Gyógyintézeti Központ felhalmozódott, nagy összegű adósságát a kórház épületeinek és telkének eladásával kívánja törleszteni . A privatizációs folyamat végén – kiszivárgott hírek szerint - luxus színvonalú wellness-központ lesz az egykori OTKI-ból, amelyet természetesen csak azok vehetnek majd igénybe, akik meg tudják fizetni a szolgáltatásait.

A HVG 2005. augusztus 27-i számában megjelent írás szerint az OGYIK mintegy 2 milliárd forintnyi kifizetetlen számlát gyűjtött össze, s ennek akár a felét is megközelítheti az évi mintegy 9 milliárd forint egészségbiztosítási bevétellel gazdálkodó intézmény lejárt tartozása. Márpedig ha a hatvan napon túli tartozásállomány meghaladja az 50 millió forintot, egy kormányrendelet értelmében kincstári biztost kell kijelölni, és a felügyeleti szerv - azaz az egészségügyi tárca - köteles vizsgálatot elrendelni. Ennek ki kell terjednie a főigazgató és a gazdasági vezető felelősségére is a hiány létrejöttében.

Tavaly nyáron Rácz Jenő miniszter és Vályi-Nagy István főigazgató azzal hárította el a kórház pénzügyi helyzetét firtató kérdéseket, hogy folyamatban lévő vizsgálatról nem adnak felvilágosítást. Szeptember közepén felmentették a munkavégzés alól Kálmán Zoltánt, az OGYIK gazdasági-műszaki főigazgató-helyettesét, majd pedig október 24-én fegyelmi vizsgálat indult ellene. Ő még ezt megelőzően hűtlen kezelés bűntette miatt feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, ám a szeptember 23-án kelt beadványát a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya meglehetős gyorsasággal, október 10-én határozatban elutasította. Azóta sem derítették ki pontosan, személy szerint ki tehető felelőssé az OGYIK milliárdos adósságért. Tény, hogy a kórház finanszírozásával már 2004 decemberében súlyos gondok voltak, amikor a FIDESZ kezdeményezésére megtartották a népszavazást a kórházak privatizációjáról.

Ilyesmi lesz a helyén?

Ekkoriban a már ellenzéki Mikola István a Fidesz-MPSZ internetes honlapja szerint hangot adott aggodalmának, hogy mi lesz végül a szorult helyzetbe került OGYIK sorsa. „Nem szeretnénk, ha az intézet telekspekuláció áldozatául esne” - nyilatkozta, kétséget sem hagyva afelől, hogy befektetők vetettek szemet az értékes ingatlanra. Azt is hozzátette: tudomása szerint az OGYK-t össze akarják vonni a MÁV kórházzal, amelynek telkén van a Széchényi fürdő gyógyforrása. Lehet, hogy Mikola Istvánnak a készülő ingatlan-tranzakciót illetően igaza volt, de egy fontos részletkérdésben tévedett. A gyógyforrás a Szabolcs utcai kórház nyolc hektáros telkén van. Vizét jelenleg nem használják, de volt idő, amikor annak melegével fűtötték a kórház épületeit.

Sokan gondolják úgy, hogy az egészségügyi reform radikális ágyszám csökkentései és kórház felszámolásai mögött, legalábbis Budapesten, az intézmények értékes telkeinek megszerzésére irányuló törekvés húzódik meg. Szó esett erről már a Lipótmező és a Budai Gyermekkorház kapcsán, és ezt valószínűsítik a Szabolcs esetében is.

A kórházi pavilonok egy részének lebontásával, mások felújításával egy tőkeerős beruházó páratlan adottságú, gyógyvizzel ellátott gyógyító és pihenő komplexumot teremthet. És mivel a konvergencia program megszorításai által sarokba szorított egészségügyi kormányzat nemhogy harcolna értékes ingatlanaiért, hanem tálcán kínálja őket eladásra, nem lehet csodálni, hogy a döntéshozók ennek a nagymúltú kórháznak sem kegyelmeznek.